Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
H. Gy.: Schopenhauer akaratbölcselete
SCHOPENHAUER AKARATBÖLCSELETE. 371 bír s minthogy »az ész nem jelenség és az érzékiség semmiféle feltételének alávetve nincs, benne még az okságot illetőleg sincs időrend, rá tehát a természet dinamikai törvénye, mely az időrendet szabályok szerint meghatározza nem al- kalmazható.«1 Ámbár az észről, mint numenonról sem állító, sem tagadó nem mondható, mégis minthogy a gyakorlati ész az erkölcsiség nevében megköveteli a szabadságot, követ- kezésképen kell szabadságnak lenni. Az ember erkölcsi tekin- tetben önhatalmú (autonom) cselekvéseinek törvényét maga szabja meg a »kell«-nek tapasztalaton túli, tehát természet- ben föl nem található kategorikus imperativusával. A sza- badságot, az intelligibilis jellemben kell tehát keresni, az független az időtől, szemléletünk tárgyát nem képezi, nem tünemény, nem keletkezik és nem múlik, tehát változatlan, szóval szabadon és függetlenül cselekszik ! Minden emberi cselekvés tehát a tapasztalati jellemből szükségszerűen folyik, ennyiben nincs szabadság ; a tapasz- talati jellem azonban gyökerét az intelligibilis jellembe nyújtja, ennyiben szabadok vagyunk,1 2 ez a szabadság titok. Kant kifejtett tana az intelligibilis és tapasztalati jel- lemről szolgál alapul Schopenhauer intelligibilis akaratsza- badságának. Ámbár — mondja ő — az emberi cselekvés minden szabadsága immár megszüntetve, mégis eljuthatunk azon ponthoz, hol az igazi erkölcsi szabadságot felfoghatjuk. Az emberben él a felelősség tudata, vagyis annak ismerete, hogy »mi magunk vagyunk tevői tetteinknek« és hogy máskép cselekedhettünk volna, »ha mások lettünk volna«. A felelős- ség tehát a jellemben van, ott van tehát a szabadság is. Ámde a jellem »valamely egyéni akaratnak tapasztalatilag meg- ismert, állandó, változhatatlan alkata«, mely akar ugyan, de mindig csak azt, mit akarnia kell. Ezen tapasztalati jel- lem tehát nem szabad. A szabadság tehát ezen túl van, az intelligibilis jellemben, mely annyiban különbözik a Kanté1 Fischer Kuno I. m. III. 497. 2 Kuno Fischer I. m. IV. 91.
