Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

H. Gy.: Schopenhauer akaratbölcselete

—י־ 7 a cél«.1 »Ne felejtsük el, hogy az ember egységes lény ; a testnek és a léleknek benső egysége, vagyis érzéki, eszes természet. Ennek a két alapvető képessége az értelem és akarat, az igaznak és jónak megismerése. Az értelem az akarat nélkül béna ; az akarat az értelem nélkül vak«.1 2

Nincs tehát igaza Schopenhauernek, mikor az embert csupán akaratnak képzeli ; akaratnak, mely célnélküli, ősi erő ; mely az emberben értelmessé objectiválódik. Láttuk, hogy az értelem és akarat közti űrt Schopenhauer gondola- taival kitölteni nem lehet s bár megengedjük, hogy az akarat vezérlő-fejedelem, de nem az egyetlen és nem zsarnoki, hanem alkotmányos. A maga egyszerűségében is jellemző szavakkal fejezi ki az akarat ezen szerepét szalezi sz. Ferenc : »Parmi les innombrables multitudes et variétés d’actions, mouvements, sentiments, inclinations, habitudes, facultés et puissances, qui sont dans 1’hőmmé Dieu aetabli une natu- relle monarchie et c’est la volonté, qui commende et domine sur tout ce, qui se trouve en ce peit monde«.3

Ha, mint kifejtettük, az ember nem pusztán akarat, hanem értelem is, akkor a világ sem lehet csupán akarat. De feltéve, bár meg nem engedve, hogy a világ lényege akarat, honnan jut Schopenhauer ennek ismeretére ? Ha a világ, magát a megismerő alanyt sem véve ki, a tér, idő a priori formái szerint jelenik meg s e formák a tünemény megismerésére szorítkoznak, hogyan állíthatunk valamit a magánvalóról ? Kant hamis föltevéseiből következetesen vonta le az eredményt, mikor az mondotta, hogy a magán- való megismerhetetlen, Schopenhauer szintén vallja a magán- való megismerhetetlenségét s mégis tudja róla, hogy akarat ! Van önálló világ s lényege az akarat —- a világ az én képzetem, képzet alany nélkül nem gondolható, tehát az alanyból függetlenül nincs világ. Ez ellentmondás. Schopenhauer rendszerének alapfogalmaiból az következnék, hogy minden

366 η. GY.

1 Dr. Trikál. I. m. 294. o.

2 U. o. 307.

3 L. Mercier i. m. 231.