Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület
A PÁRBAJ ÉS A BECSÜLET. 331 nek arra, hogy a rajtok esett sérelmet párbajjal megtorolni nem fogják és a kigyenlítésnek más módját keresik. A tár- sulás hathatós erkölcsi ereje erőt és bátorságot fog önteni az egyesek leikébe, megacélozza ellenállóerejöket, és az úgy- nevezett »társadalmi kényszer« psychikai romboló ereje és hatása magától fog szertefoszlani. Ami társadalmi alapon keletkezett és tartja fenn magát, azt legsikeresebben ez oldalról lehet megtámadni és kiirtani. De a párbaj intézményének szükséges volta és fenn- tartása mellett az úgynevezett történeti érvet sem lehet felhozni. Az ó-kor klasszikus népei, a rómaiak és görögök, a lovagias becsületet és párbajt nem ismerték, de ismeretlen volt az Ázsia nagyműveltségű népeméi, a kínaiaknál, moz- limeknél is. Ennek oka ugyan legfőképpen abban keresendő, hogy az ó-kor népeinek kifejlett államéletében az egyedek önálló jelentősége teljesen megszűnt ; minden tekintélynek és becsülésnek az állam volt a kutforrása ; az egyén tekintélye és becsülete annyi értéket képviselt, amennyit annak az államélet tulajdonított. E korban tehát az egyén becsülete az államhatalom evolúciójaként jelentkezett, az államélet garanciája alá he- lyeztetett s akkor szűnt meg, midőn az állam az egyéntől becsületvédő garanciáit megvonta. De épen ezen okoknál fogva a becsület fenntartása és megvédése teljesen az állam kezében volt, s az egyénnek sem alkalma, sem szüksége nem volt arra, hogy a becsületén ejtett sértést magántekin- téllyel maga torolja meg, mert az egyedben az őt magába olvasztó állam lett megsértve ; az egyéni sérelem tehát tulaj- donképpen közjogi sérelemmé változott, megtorlása köz- jogi érdekké vált, mely közjogi védelmet az állam hathatósan nyújtotta minden polgárának mindaddig, míg arra érdem- telenné nem vált. A párbaj történelmi keletkezésének, fejlődésének ismer- tetése e szűkkörű tanulmány kereteibe be nem vonható, de nem is szükséges, mert célunk tekintetében teljesen elég
