Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület

A PÁRBAJ ÉS A BECSÜLET.

315

egyformák, egyenlően és általánosan kötelezők, egyenlően és általánosan sújtok.

Nézzük tehát ez elvnek gyakorlati alkalmazását a tér- mészetjog szempontjából. A létjog szempontja szerint min- den embernek veleszületett ősjogát képezi az, hogy fizikai és psychikai egyéniségében rejlő összes erőit a jogrend kor- látain belül szabadon és korlátlanul kifejthesse, akadályta- lanul érvényesíthesse.

De minden embernek veleszületett őskötelessége, hogy más lét jogának az attribútumait tiszteletben tartsa.

Ha azonban e lét jog körül az egyedeknél fogalmi zava- rok keletkeznek, ha valaki saját lét joga érvényesítésében elmegy az idegen tulajdon, az idegen családi élet, a társadalmi rend, a positiv jogrend megsértéséig ; ha valaki ezen tér- mészetjogi kötelesség tekintetében elfeledkezik arról, mivel tartozik mások személyi, vagyoni biztonságának : ez bűn lesz mindenkire nézve, mert az isteni jogrend örök érvényű törvényeit sértette meg.

Nézzük ezt az elvet a valláserkölcsi törvények szem- pontjából.

Az Isten, az egyház, embertársaink és önmagunkhoz való relativitásainkban örökérvényű erkölcsi törvények irá- nyitják az ember lépteit.

E törvények a valláserkölcsi nevelés alapján és a lelki fejlődés önerejénél fogva olthatatlanul élnek az emberi lélekben.

Ez általános, örökérvényű törvényeknél fogva az isten- tagadást, az egyház ellen irányzott támadást, felebarátaink iránt való kötelességeink megsértését, saját lelki életünknek a vallási törvényekbe ütköző elhanyagolását bűnnek fogják felismerni azok, kik e törvények megértésének magaslatára emelkedtek, de subjective is a bűntudat súlyával fogja eltölteni lelkünket a lelkiismeret.

Ezek előtt a törvények előtt nincs osztály, nincs álla- pót beli, társadalmi különbözet.

Ezek a törvények egyaránt kötelezők a katonára, a