Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Vámosy Mihály: A bárbaj és a becsület

A PÁRBAJ ÉS A BECSÜLET.

313

vagyis »mindenkit feltétlenül jónak kell tartanunk mind- addig, míg ennek ellenkezője be nem bizonyosodik«.

Eme természet]ogi elv szempontjából mindenkinek vele született ősjoga van ahhoz, hogy személyiségének mindazon külső és belső attribútumai, melyek együtt a jó és kifogás־ tálán ember ideálját alkotják, az egyesek, a társadalom és az állam által elismertessenek.

Mindezen attribútumok összessége adja aztán a polgári becsület fogalmát.

De az is kétségtelen, hogy az élethivatás és a művelt- ség ugyanazon foka, az életcélok megvalósítására irányzott azonos törekvések egy osztályba egyesíthetik a társadalom egyedeit és azok között bizonyos organikus kapcsokat léte- síthetnek ; ezek között oly szolidaritást, az együvé tartó- zásnak külső kapcsait és benső átérzését létesíthetik, hogy külfelé társadalmi egységként jelentkezve, egy osztályt képeznek oly közös és általános erkölcsi tulajdonságokkal, melyeknek külső elismerése és megbecsülése együttvéve adja meg az úgynevezett osztálybecsületet.

Ily osztálybecsületet képez a papi, a tanári, katonai, bírói stb. becsület, sőt bizonyos tekintetben a női becsület is.

Ez osztálybecsület speciális, tisztán az osztályhoz való tartozandóság által megszabott különös kötelességeket ró az osztályhoz tartozó egyedekre, p . a tanárnál a gyermek- nevelés és tanítás, a katonánál hazája védelme, a bírónál az igazságszolgáltatással járó charakteristikus kötelmek és ezeknek pontos, kifogástalan teljesítése képezik benső erkölcsi elemeit az osztálybecsületnek.

De van-e oly egyede a társadalomnak, mely ne tar- toznék valamely osztályhoz ?

A munkás-, a polgári, az iparos-, a kereskedőosztálynak éppen úgy megvannak a maga állapotbeli charakteristikus kötelmei, mint a társadalom bármely más osztályának.

Nem egyéb tehát ez az osztálybecsület, mint a társa- dalomnak, a köztudatnak ama követelménye, hogy hivatá- sát mindenki mindenkor egész lelki erejével, híven, ponto-