Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Martin Aurél: Salamon ódáinak vallástörténeti jelentősége
SALAMON ÓDÁINAK VALLÁSTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE. 307 fiáról és a Messiásról. Harnack érvelése azonban nem meg- győző és kényszerítő erejű. Nem tud nagy valószínűséget kölcsönözni ama állításának, hogy Jézus korában tényleg létezett ilyfajta zsidó misztika. De feltéve, hogy létezett volna, akkor is az isteni gondviselés intézkedését kellene benne látnunk, amely ily irányban is kifejlesztette a zsidó theologiát, melyet azután nem János, hanem már Jézus felhasznált és magára alkalmazott, hogy létének, szárma- zásának, küldetésének titkait vele valamikép megvilágítsa. Akkor is nem János volt az, aki a zsidó misztika behatása alatt szemlélődéseiben arra a meggyőződésre jutott, hogy Jézus az élet, az igazság, a világosság, hanem akkor is Jézus volt az, aki felhasználva azt, amit a zsidó misztika már ismert, magáról mondotta : én vagyok az út, az élet és az igazság, ... én vagyok a világ világossága. Akkor ebben a pontban is csak megvalósult volna a kereszténység eredetéről vallott elvünk, hogy a keresztény- ség nem lépett megfelelő közvetítés és előkészítés nélkül a világba, hanem hozzákapcsolódhatott számos eszméhez, amely keletkezése korában az emberi elméket foglalkoztatta. Temesvár. Dr. Martin Aurél. 20*
