Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 257 korántsem jelent merőben állami közoktatásügyet« ; »hazánk- bán a vallásfelekezetek jogosultsága az oktatás terén a nem- zet multjának legjelentősebb mozzanatán alapszik«. (II. 18.) Ezek előrebocsátása után a népoktatás egységes szer- vezete érdekében két irányban teszi meg észrevételeit. Egy- részt a tantárgyak általános érvényű megállapítására nézve, másrészt pedig azon törvénybe iktatandó intézkedésekre nézve, amelyek útján a tantervek megállapítása, tanrend és módszer szabályozása az illetékes tényezők által ugyan, de mindig az országos és nemzeti követelések tekintetbevéte- lével történik. Itt közelebbről érdekel bennünket az a fej- tegetése, mely az elemi és részben a középiskolai vallástan tanítására vonatkozik. A népiskolai törvényekben és az újabb törvényjavasla- tokban a tantárgyak sorában első helyen szerepel a hit- és erkölcstan. Ugyanígy szerepel az a középiskolai törvényben is. Kármán ezen a statusquon változást akar tenni ; el akarja választani egymástól a vallástant, helyesebben a hittant és az erkölcstant. Hogy könnyebben be tudja bizo- nyítani állításának a helyességét, a magyar történelmi fej- lődésre hivatkozik, mely szerint a Ratio educationis-ban, mint az 1791. évi VI. és LXVII. és az 1827. évi VIII. t.-c. alapján kiküldött országos bizottság javaslatában és az 1848. évi elemi iskoláról szóló törvényjavaslatban már benne van ez a most Kármántól fölvetett törekvés. Különösen fontosak az 1827. évi VIII. t.-c. alapján kiküldött bízott- ságnak és az 1848. évi törvényjavaslatnak erre vonatkozó szavai. Az első törvénybe akarta iktatni : »Mivelhogy min- den köznevelésnek célja arról való gondoskodás, hogy az ifjúság lélekben, értelemben és testben kiműveltessék, a lélek pedig kettős módon alakul, ugyanis vallástan által (doctrina religionis) és erkölcstan által (philosophia morum), azért a közoktatásnak kiváló tárgya legyen a vallástan, mely mindemk vallásbeli tanulónak tiszta forrásaiból és külön tanítandó, azzal a tekintettel azonban, hogy mind a (minden) vallás tartózkodjék attól, hogy a kora ifjúságban gyűlöletet ne keltsen más vallások iránt, hanem inkább már serdülőHittudományi Folyóirat. 1911. 17
