Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Irodalmi értesítő
252 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. nélkül egymásra, tanáraink, tanítóink űznek. Nem kemény ítélet, ha a komolyabb pedagógiai elmélkedés lelkiismeret■־ lenségnek bélyegzi ez eljárást, kivált arra a mondhatni nagyon is elterjedt ferdeségre gondolva, hogy a tanárok legnagyobb száma a tevékenysége után való tudakozást, vagy órájában való megjelenést határozottan kémkedésnek szokta nézni.« (I. 157.) Ez az utóbbi bizony nagy gyöngeség, sőt határozottan hiba ; de mindig ismétlődni fog, míg tudó- mányos eljárással nem álljuk annak az útját, amelynek azonban egyedüli útja és eszköze az, hogy módszerét ne önkényből, ötletből, mások tanításának tisztán külső tapasz- taláson alapuló megfigyeléséből állapítsa meg a tanító, a tanár, hanem annak a három tudományos szempontnak a figyelembevételéből, melyről fönnebb szólottám. Aki a gyér- meklélek kutató megfigyelése, a tantárgyak didaktikai tulaj- donságai, a nevelőoktatás céljának alapján tanulmányozza tanártársának a tanítását, annak — akárhogyan is gondol- kozzanak az emberi gyarlóságokról, melyek a tanárokban is megvannak — nem jut ideje a kémkedésre, mivel a komoly munka egész lelkét lefoglalja. Lélektani igazság, hogy a tartalmatlan emberek élnek embertársaik kémkedéséből, könnyelmű meg- és elítéléséből. Az tehát a mi óhajtásunk, hogy ilyen komoly gondolkodású tanárokat képezzünk és neveljünk, akik haszonnal látogathatják tanártársaik elő- adását, elősegítik a tanári kar összes tagjainak egyöntetű, tanítás- és módszertani elveken alapuló, sikeres munkáját. Ezeknek a figyelembe vételével akár a módszerről, akár a rendtartásról írjunk, szorosan a tárgynál maradunk, bár- milyen széles alapon fejtegessük is a fölvetett tételt. Kármán nagyon szereti a széles alapra helyezett fejtegetést ; szeret lehetőleg mindent elmondani, ami véleménye szerint a dolog- hoz tartozik. Bizonyos fokig ez lehet helyes, de csak mérték alkalmazásával. »Középiskolai rendtartás« (Μ. T. V. évf. 1876.) c. tanulmányában megemlíti például a közelebb le- zajlott tanári kongresszus határozatának1 tárgyát a meg1 1910 novemberében irta a bíráló ezeket. Szerk.
