Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
AZ AKARAT SZEREPE AZ ISTENI HITBEN. 17 Ziesché1 szerint Bona ventura úgy igyekszik túltenni e nehézségen, hogy szerinte a hitkinesbe fölvett észigazságok nem teljesen megismertek ; valami nem látottat rejtenek még magukban. S ez úgy jön létre, hogy midőn azok a hit összes- ségével rendszeres összefüggésbe jutnak, a hittárgyak körébe bekapcsolódnak, oly mozzanatokat engednek fölfödözni ön- magukban, melyek az észismerettől meg vannak tagadva. S így a természetes evidencia, a belátás csak a bennük levő igazság egy részére terjed ki ; hogy pedig ama észigazságok- bán benfoglalt igazságteljesség elfogadható legyen, ahhoz hitigaznaktartás szükséges, mert a természetes ismerő tehet- ség egyedül nem képes létrehozni az ítéletvégrehajtást. Csakhogy Isten a kinyilatkoztatást nem azért adta, hogy elhomályosítsa vele a természetes vallási ismereteket, hanem hogy azokat az emberiség jelen helyzetében is mindenki biztosan, tévedéstől menten megismerje. S azon állítással hogy az észismeret nem nyújtja az illető igazságoknak, mint hitigazságoknak igazságteljességét, azon igazságoknak belső nyilvánvalóságra támaszkodó tudását, biztos ismeretét elho- mályosítani nem lehet. Mindezek után azt kell mondanunk, hogy azon elv alap- ján, hogy a hit akarattól parancsolt ismeret, azon követ- keztetés bizonyosságának szabadságát: ezt Isten mondta, tehát igaz, azon magyarázattal sem lehet fönntartani, hogy ez a következtetés csak külsőleg evidens s nem ad belső evidenciát, nem láttatja sem közvetlenül, sem közvetve a tudás fényében a hit tárgyát. 3. Azt a befolyást, melyet a hitben az akarat az érte- lemre gyakorol s melyből az értelmi ismeret, a bizonyosság szabadságát megmagyarázni törekszenek, sokan abba helye- zik, hogy az akarat a már az igazságbizonyosság állapotában levő észt arra bírja, hogy az alaptalan, oktalan kételyeket föl- merülni ne engedje. Azon ismeret, mely a hilietőségi érvek kö- vetkeztében létrejön, az akarat belső befolyása nélkül biztos annyira, hogy minden okos kételyt kizár, de nem nyilvánvaló 1 Verstand und Wille beim Glaubensakt, Paderborn, 1909. 106.1. Hittudományi Folyóirat. 1911. 2
