Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Babura László: A Szentírás-olvasásról
II. VEGYESEK. A SZENTIKÁS-OLVASÁSRŐL.1 Már évek múltak el azon nevezetes dátumtól, — 1906 március 27. — amelyen X. Pius pápa, mint az isteni kinyi- latkoztatás legfőbb őre, felemelte szavát e kinyilatkoztatás írott okmánya, a Szentírás érdekében, hogy mint legfőbb 1 A Szentírástan tanításával hittani intézeteinkben két célt kell elérni : egyrészt alaposan tájékoztatni kell a papjelölteket a szentiratok sorsáról s emberi és isteni tekintélyéről, másrészt magát a Szentírás tartalmát és szövegét is meg kell velük ismertetni. E két cél egyikét sem szabad szem elől téveszteni vagy elhanyagolni. Nevezetesén ki kell kerülni azt a veszedelmet, hogy mikor a pap- jelöltek a kor kiáltó követelményének megfelelően megismerik a szentkönyvek tekintélyének történeti érveit, valamint a túlzó és hamis bírálat tévedéseit s ezek megcáfolását, ugyanakkor ne tájéko- zódjanak a könyvek részletes tartalmáról és szövegéről, vagyis sok mindent tudjanak a Szentirásról, de magát a Szentírást kevéssé ismerjék. Az ilyen egyoldalú készültség két nagy veszedelemmel jár : az egyik az, hogy a felséges szöveg által nem ellensúlyozott kíméletlen téves elméletek és bírálgatások miatt a Szentírás iránt köteles tisztelet gyengül ; a másik meg az, hogy a pap oktatói és nevelői tisztségeinek első és leghathatósabb eszközét, a Szentirást, nem tudja kellő mértékben alkalmazni. Ezt a kettős nagy veszedel- met csak a hittani intézetek és papnevelők leggondosabb és legbuz- góbb együttműködésével lehet kikerülni. Azért több papnevelő
