Hittudományi Folyóirat 22. (1911)

Hörl Gyula S. J.: »Az ember tragédiájának« filozófiája és theológiája

194

HÖRL GYULA S. J.

Hogyha hamisak az álomképek, pszichológiai téve־ désben leledzik a drámai költemény; ha igazak az álomképek, megoldhatatlan theologiai nehézséggel állunk szemben.

A pszichológiai tévedés abban áll : nem képzelhető nor- mális állapotban, hogy felnőtt ember, merő álomképek alap־ ján, amelyeknek igazságán maga is kételkedik, éber állapot- bán, tehát midőn nyugodtan mérlegeli a körülmények er- kölcsi súlyát, öngyilkosságra határozza el magát. De ha ezt semmiféle józan férfiúról fel nem tételezzük, legkevésbbé sem szabad ezt gondolnunk Adámról, az emberi nem törzs- atyjáról, akit a mai kor eltörpült, gyáva, kiélt nemzedékének színvonalára emelni szégyen volna, a materialisták és atheis- ták erkölcsi elvei szerint megítélni s gondolatuk és érzelmük világába beleerőszakolni nem csupán anachronismus, de szörnyű badarság. Hogyan gondolhatnák Istenről, hogy az emberi nem törzsatyját ily pipogya fráternek alkotta volna? De meg egészen másképen fest az a kép, amelyet a szentírás meg a hagyomány nyújt Ádámról ! Tudjuk, 930 esztendeig élt szigorú bűnbánatban ; a paradicsomból való kiűzetése után legott megadta magát Istennek, megnyugodott a reá és az emberi nemre kiszabott büntetésen, megvígasztalódott az Úrnak Ígéretében :

»Ellenkezést szerzek közötted és az asszony között, a te ivadékod és az ő maradéka között ; ez fejedet rontja meg, te pedig sarka után fogsz leselkedni.«1

A theologiai nehézség pedig abban áll : Lucifer nem tud- hatja maga erejéből az emberi nem jövő sorsát, Istennek pedig nincs semmi oka, hogy ezt oly részletesen közölje Adám halálos ellenségével. Ezen nehézségek tömkelegéből nem lehet oly könnyen kibontakoznunk. Hol lehetne az Ariadne-féle fonál ?

Azt mondhatná valaki : az egész költői fictio, a költe- ményekben pedig nem lehet mindent a hideg, gondolkodó ész vaslogikájával bírálgatnunk.

1 Mózes I. 3, 15.