Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Wiedermann Károly: Az akarat szerepe az isteni hitben
13 tettnek, nem szabadnak, nem érdemszerzőnek ? Hisz’ ők sem látják belső evidenciával a hit tárgyait ? Igaznak kell-e tehát tartanom a kinyilatkoztatás igaz- ságtartalmát, ,vagy pedig szabad vagyok annak elfogadásá- bán ? Ha a kinyilatkoztatás tényének ismerete is kétség- telenül bizonyos, tökéletesen evidens, akkor úgy látszik, hogy a hit előzetes ítéletek kényszerítő következménye, az ítélet- végrehajtás, az igazság érvénytudata nem az akarat erejétől, közbelépésétől függ s így a következtetés elfoga- dásának szabadságáról nem lehet szó. Szent Tamás is elismeri a nyilvánvaló bizonyítást3 argumenta, quae cogunt ad fidem, non probant fidem per se, sed probant veri- tatem annuntiantis fidem et ideo de iis, ·quae fidei sunt, scientiam non faciunt. (In 3. d. 24. qu. 1. a. 2.) De nem kényszerít-e a syllogismus a hit ezen homályos tárgyának elfogadására is ? »A hitelőzményekből, mondja Gutberiet 1 mindenesetre nemcsak azt a következtetést lehet vonni, hogy jó és kötelesség hinni, hanem azt is, hogy a kinyilat- koztatott igaz.« Miért mondják azt, hogy a tudáshit nem szabad, azaz állítani egy igazságot azért, mert az ember látja azt Isten szavában, hiszen itt is csak külső evidencia van ? A tudáshit sem láttatja magát az igazságot ! »Lehet igaznaktartás, írja Billot,1 2 azon nyilvánvalóság miatt, mellyel a tanúskodás igazságáról bír az ember (propter evidentiam in attestante), azaz csupán csak azért, mert az ész előtt nyilvánvaló, hogy a tanú sem nem csalatkozhatott, sem nem csalhatott ; mivel pl. nyilvánvaló előttem, hogy az tesz tanúságot, aki maga az Igazság, vagy mivel nyíl- vánvaló valamely emberi bizonyságtétel összes körülményei- nek megfontolása után, hogy abba sem tévedés, sem csalás nem csúszhatott be. . . Valóban azt kell tehát mondani, hogy akkor a hozzájárulás, igaznaktartás az ész előtt nyil- vánvaló bizonyosságon alapszik . . . S bár a nyilvánvalóság egészen külső a tanúsított dologra nézve . . . mégis, mivel 1 Lehrbuch der Apologetik, II. 514. 1. 2 De virt. infus., Romae, 213. 1. AZ AKARAT SZEREPE AZ ISTENI HITBEN.
