Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról
AZ ANYAG MIVOLTÁBÓL. 129 megmarad, ezt a konstánst először keresnünk kell, és ha a föntebbi értelemben vett tömeg ád egy ilyent, nem azt kell mondanunk, hogy az anyag állandó, hanem : amit állandónak találtunk, az az anyag. E tétel ismeretkritikai értékének megállapításában az a tény dönt, hogy a tömegállandóság elve tapasztalati igazság ; mérleg állapította meg először, s Lavoisier óta számos mérés, kísérlet, következtetés és keresztkísérlet igazolta. Újabban Landolt és Heyweiller oly megfigyeléseket, tettek közzé, melyek — igaz, igen csekély — eltéréseket tüntetnek föl a vegyi folyamat kezdő és végsúlyai közt ugyanazon zárt rend- szernél: ezek alapján föl is merült az az eszme, hogy ezen csekély eltérések idők folyamán összegeződhettek, és így a súlytalan s a súlyos anyag határán átmenetek történhettek. Azonban maga Landolt rámutatott, hogy az ő észleletei kísérleti hibákból is magyarázhatók s a másik kutatónál is valószínű ez.1 Tehát természettudományos ténnyel van dolgunk, a természeti valóságnak egy elméleti egyenértékével, melyet a tudományos természetismeret régóta egyik vezércsillagá- nak vall, és a két energiatétellel együtt a mai természettudo- mány■ szilárd alaposzlopának tekint. Minthogy ezen törvényre a természetnek okos és szorgalmas megkérdezése vitt rá, s nem az okoskodó elme, egyetemessége és bizonyossága nem osztozhatik az aprioris elveknek kiválóságában. Első tekin- tetre meglepő hasonlóság mutatkozik ugyan a tömegállandó- ság törvénye és a régieknek bizonyos kijelentései közt.1 2 Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy ezek valami ünneplésreméltó ritka előrelátással anticipálták a XVIII. század tételét. Az ismerni vágyó elme mindenesetre azzal a reménnyel áll a természet elé. hogy az megismerhető, vagyis hogy állandóságokat mutat a változások árjában, nevezete- sen hogy vonatkozásaiban törvényszerű és vonatkozó valójá- bán, mondjuk substantiájában állandó. Ám, hogy ezen 1 Svante Arrhenius Theorien der Chemie 2 (1909) 13. 2 L. Bev. Hittudományi Folyóirat 1911. 9
