Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról
AZ ANYAG MIVOLTÁRÓL. 127 Tudományos méréseknél egységül szolgál 1 cm 4 C° tiszta víznek tömege : a gramm. — Ezen alapon az erőegység, a din az az erő, mely 1 gr tömegnek 1 sec alatt egy 1 cm sebese- dést ád. Ha m meg nem határozott számú tömegegységek összege, / meg nem határozott számú erőegységek összege, mx, m2, fv nem azonos egységösszegek, akkor egyenlő erőbehatások esetén mx: m2 = a2:al; egyenlő sebesedések esetén m1: m2 = f1: /2 a két egyenlet egybevetéséből m = //a a tömeg fizikai meghatá- rozása. Látnivaló ebből, hogy minél nagyobb a tömeg, annál nagyobb erőbehatásra van szükség ugyanazon sebesedés, illetve végsebesség előállítására. Ennek a jelenségnek leg- természetesebb magyarázatául az a gondolat kínálkozik, hogy a tömeg az ő mennyiségével arányos ellenállást fejt ki a mozgatással szemben.1 A tömegeket kölcsönös viselkedésükben az jellemzi, hogy bizonyos erővel közelítenek egymáshoz — mintha vonzanák egymást. Ezt a jelenséget tömegvonzásnak, gra- vitációnak nevezik; Newton a bolygók mozgásából meg- állapította törvényét, melyet egy századdal később Cavendish (1798) kísérletileg is igazolt : Két test között a gravitáció- hatás nagysága fordítva arányos a két test középponti távol- ságának négyzetével és egyenesen arányos tömegük szorza- fával : m1 m2/r2, s teljesen független a két test egyéb tulaj- donságától. Ez kettőt mond : a gravitáció nem általában a testeknek, hanem a tömegeknek tulajdonsága, és a tömeg mineműsége minden testben ugyanaz. Minthogy a gravitáció egyetemes jelenség, a föld felü- létén levő testek kölcsönös vonzásban állnak egymással, a földdel és az égi testekkel. Ez utóbbi csekélységénél fogva méréseinknek hozzá nem férhető, és azért itt a gravitáció úgy jelen meg, mint a földnek és a föld felszínén levő testek- nek kölcsönös vonzása. A földtömeg aránytalanul nagyobb, mint a felületén levő szabad testek bármelyikének tömege, azért a gravitáció abban nyilvánul, hogy a meg nem támasz1 Lásd Newton restség! törvényét : Corpus omne perseverare in statu suo quiescendi vel movendi uniformiter in directum.
