Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Schütz Antal: Az anyag mivoltáról
122 DR. SCHÜTZ ANTAL. példájára az ismerő észben. — Ezen álláspont ugyan nem semmisíti meg a természet megismerésének lehetőségét, mint általában az ismeretelméleti idealizmus bizonyos fokig ■érintetlenül hagyja konkrét ismereteinket, de nem vihető keresztül teljes következetességgel : Bizonyos, hogy a tér- mészettudósok mindig úgy közelednek a természethez, mintha az magában hordaná a törvényeket. Továbbá a Kant-féle álláspont nem magyarázza meg a természetismeret haladását, nevezetesen annak a természet behatóbb meg- kérdezéséhez fűződő folytonos kiigazítását.1 A törvények a természeti valók megismerésében csak akkor hű útmu- tatóink, ha nem merőben ideális normák, melyekkel a vizsgáló közeledik a természetben, hanem ha magában a természetben valósulnak.1 2 Milyen joggal és a siker milyen reményével keresünk a szervetlen természetben állandó valóságot, mikor a tapasz- tálát csak változásokat szállít és ma sokkal nagyobb arányok- bán áll mint valaha, hogy πάντα ρεϊ ? E kérdést a kriticizmus veti föl, mely minden metafizikai kutatásnál meg akarja állapítani, vájjon megbirja-e ismerőképességünk ? E követe- lést jogosultnak valljuk, alkalmas időben nem térünk ki ·előle. De az ismeretkritikai kérdések sem a történelemben, sem egyes kutató elmében nem a vizsgálódás elején, hanem a végén, legfölebb a folyamán vetődnek föl. Keresztül vihető-e egy spekulativ gondolat, nem állapítható meg máskép, mint a gondolat keresztülvitelének megkísértésével. Csakugyan minden ismeretkritikai vizsgálódás a gondolkodás- történet nyújtotta metafizikai kísérleteken gyakorolta a maga kritikáját és így voltaképen maga is metafizikát űzött — bár nem egyenesen haladt egy-egy kérdés megoldásának útján, hanem kutatás közben gyakran megállapodott és addigi eredményeire ráelmélt. Mi ebben Herbart\i\\ tartunk : 1 L. Volkmann Erkenntnistheoretische Grundzüge der Natur- Wissenschaften2 (1910) 35 kk. 2 Siegwart Kleinere Schriften II2 64, Logik3 1 (1904)311 kk; Hartmann Kategorienlehre (1896) 423.; Tkom. S. th. 1/2 91 2 ; Arist. De coel. 268 a 10 . . . Plat. Tim. 83 E. stb.
