Hittudományi Folyóirat 22. (1911)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
106 DE. NŐTTEK ANTAL. tényleges használata, melyet a szerzet bármikor korlátoz- hat vagy a szerzetestől egészen meg is vonhat ; úgy hogy az ily vagyon illetőleg dolog kezelése, birtoklása, birlalása s használata teljesen a szerzetelülj árók akaratának van alá- vetve. Ha a szerzetesi peculiumot az első jelentményben vesszük, akkor az nyilvánvalóan ellenkezik a szerzetesi intézménnyel, mivel a szerzetest tulajdonossá teszi. Nem ugyan magával az ünnepélyes szegénységi fogadalom- mai, de igenis az ünnepélyes fogadalom letételével (professio) kapcsolatos maga-átadásával (traditio sui) ellenkezik a már kifejtettek szerint az, hogy az ünnepélyes professusnak tulajdonjoga avagy más vagyoni tartalmú dologi vagy kötelmi joga legyen s így jogi képessége legyen pl. peculiumi vagyontárggyal tulajdonosként szabadon s a szerzet elül- járóitól függetlenül rendelkezni. Az egyszerű szegénységi fogadalom tartalmával a szerzetes tulajdonjoga nem ellen- kezik ugyan s így e részben az egyszerű fogadalmasnak lehetne ilyfajta peculiuma ; de ellenkezik az egyszerű szegény- ségi fogadalommal, illetőleg (kapcsolatban az engedelmes- ség egyszerű fogadalmával) az egyszerű fogadalmas szerzetes jogi állapotával az, hogy az efféle peculiumi vagyoni dolog fölött a szerzetes az ő szerzetelüljáróitól függetlenül ne csak érvényesen, hanem megengedetten is tudjon rendel- kezni. Ami a szerzetesi peculium második faját, t. i. a szerzet- tői függően bírt peculiumot illeti, mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy az ilyen természetű peculium a trienti zsinat előtt igen elterjedett és még szigorúbb szerzetekben (pl. a sz. Domonkos-rendieknél) is meghonosodott volt ; a trienti zsinat óta pedig az enyhébb szerzetekben általános- ságban megvan. Az ilyenféle szerzetesi peculium különböző- képen jön létre. Létre jöhet úgy, hogy a szerzet maga adja. így a hazai tanítórendek az ő tagjaiknak állandó évi pénz- összeget (az egyik szerzet valóságos tanári fizetést) adnak tanári működésükért, a munkaképtelen tagoknak pedig »nyugdíjat« fizetnek, de úgy hogy a tagok mindezekre
