Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Irodalmi értesítő
י■ szellemünk. Isten van. Ez bizonyos. De ki, mi Ö ? Isme- retünk róla közvetett, az okság elve segítségével, a teremt- mények szemlélete után, okoskodás útján jön létre bennünk. Mert »az isteni természet sugarai mintegy szétszóródnak a teremtményeken s az emberi elme összegyűjti e sugara- kát s megalkotja belőlük Isten képét«. Önmagától való, legtökéletesebb, szellemi, szabadakarattal biró, mindenható. Igaz, »denevérszárnyak« tapogatódzásai a mi kísérleteink s verius cogitatur Deus, quam dicitur et verius est, quam cogitatur: mégis ismeretünk valóságnak ismerete s elég ahhoz, hogy tudjuk, mily viszonyban élünk és éljünk vele, mit kell cselekednünk s miként kell őt magunkévá tennünk. Személyiségét is megismerhetjük, személyiségnek valljuk, szemben az ellentmondásban leledző pantheiszmusszal, mely- nek hite »délibáb, mely düledező kunyhóból palotát varázsol szemeink elé, de ha a légtükrözés elmúlik, szétoszol a tűn- döklő kép s a silány valóság : száraz kórók, roskadozó tanyák láthatók csupán«. De hogy ne legyünk túlhosszuak, innentől kezdve csak futólag akarunk még rámutatni a továbbiakra, mert igen sok van még hátra s imertetésünk egész értekezéssé nőne. »A sötét utakon« merengő pessimismusszal és a deis- mussal szemben megtaláljuk a továbbiakban Isten jóságá- nak és gondviselésének védelmét, kapcsolatosan az ima filantrópiájával, mely nélkül »észszerütlen az élet« és a csoda felől való elméledéssel. Alkalmas átmenettel szerző a »misztikus régióka égisze alatt az Isten és a világ közötti kapcsot világítja meg, ki- mutatva a hittagadó bölcseleti rendszerek elégtelenségét, a teljes, de pláne igaz világnézet adásához (materialismus lelket , metafizikát tagad; a pessimisták abszintnek nézik az élet örömeit s isznak belőle, hogy kábultságukban ne hallják a nyomor kínos sóhajtásait ; a pantheisták költött ideálok után ábrándoznak ; az agnőstikusok hite elfogult tagadás), a vallás szükségességét, a történelem tanúságát, az eredeti vallás monotheistikus természete mellett a vallás kellékeit, benne mindenkire, a műveltekre nézve a közszükséglet jelleIRODALMI ÉRTESÍTŐ. 855
