Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 853 természetéhez képest elvont jellegére figyelemmel, kéri intra parenthesin az olvasót, hogy ha türelme elfogy, hagyná el e részt s olvasná a következő fejezetet), »Vissza a földre« vezeti a kutató utast. Ez utunkon elénk tárul egész mivol- tában az eddig csak sejtett rend-, cél- és észszerűség, mint Istennek nyoma, mindenekelőtt a szervetlen világban. Azt hirdeti földünknek a világűrben való elhelyezése, az elhelyezés módja, a föld alakja, a mindeneket éltető Nap melege, a levegő állandó áramlása, a légkör természete, a föld tagoltsága, a víz és a levegő állandó cirkulációja stb., mely praestabilita harmonia hódolásra késztette magát Kantot is a Mindenható előtt, »ki természeti törvényeivel : az elektronokból elemeket, a kovasavból ibolyás ametisztet, csillogó máramarosi gyémántot alkot ; az őskőzetből termő anyagot, a párákból óceánokat, a zsongó habokból romboló orkánt, a síma víztükörből hullámhegyeket csinál ....«, aki, mint legremekebb művész, kinek palettája a légkör, festék-tubusa a fénylő nap, ... a drága kövek csillogó színét fölrakja a kolibri nyakára, a smaragdét a gyíkra, a türkizt a rovar hátára, a tűzopált a galamb szemébe, a rubintot a papagájra, a rózsakvarcot a flamingó szár- nyára . . . alkot szabályos kristályt, elegáns kócsagot, sudár pálmát, karcsú hermelint, szirti sast, embert . . ., mindent célszerűen, akkor is, ha olyat létesít, mit esztétikai érzékünk rútnak ítél. Hódolatunk azonban még tökéletesebb lesz, amidőn »Az élet világában« keressük Isten nyomait, melyek sehol sem oly szembetűnők, mint épen az élet fejlődésének skálá- ján. Az élet a legremekebb valóra vált költemény. Azt s ere- dését sem Haeckel monizmusa, sem Richter cosmocoen elmélete, sem Pflüger cyan-theoriája, sem a monisztikus értelemben vett ősnemződés nem tudja magyarázni. E költe- mény szerzője Isten, a teremtő! akarat »legyen« szavával. Az ő gondviselő intézkedéseiről beszél az élőlények egész története. Róla az egykor élő lények megkövült tetemhal- maza, az élet ez emlékalbuma, az élet és halál csodálatos összhangban váltakozása, régi világok romjaiból új világok