Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

847

egyikét például idézem : »Szükséges, hogy azonnal kiengesz- telődjék (a bűnös), mert az a tudat, hogy úgyis halálos vétekben van, a következő kísértésnek győzelmét teteme- sen megkönnyíti s mert ez úton egyenesen hozzászokik a lelkiismerete halálos vétek állapotához . . . Minél tovább halasztja a kiengesztelödést, annál tovább tart az a szó- morú sorsa, hogy az összes munkája, mit az erkölcsi töké- letesedés terén a bűn előtt végzett, értéktelen. Míg ha az Úristennel azonnal kiengesztelődik, azonnal fölélednek ismét összes érdemei. Végre mert nem tudhatja, nincs-e közel az idő, mikor az Űristen végleg leszámol vele«. (103. 1.) Az ilyen alakban fogalmazott érvelés a gondolkodó olvasóra több hatással van, mint némely aszkétikai olvasmányban lapokon át tárgyalt »megható« rábeszélés.

A továbbiakban szól' a szerző az imádságról, elméiké- désről. Tartalmas összefoglalásban ismerteti Loyolai sz. Ignác elmélkedési módszerét. A vétkes hajlamok elleni küzdelemről szóló fejezetben az önmegtagadást ajánlja.

A harmadik rész az erkölcsi tökéletesedésnek az evangé- liumi tanácsokkal adott eszközeit öleli fel. Foglalkozik a szerzetesi élettel, a hármas fogadalommal; a regula, clau- sura és chorus kötelező erejét körvonalozza. (Mellékesen említem : téves állítás, hogy a kármeliták sz. Vazul reguláját követik. A kármelitáknak saját regulájuk van, címe : Incipit Regula primitiva ordinis B. Mariae Virginis de monte Carmelo a beato Alberto patriarcha Hierosolymitano tradita et ab Innocentio IV. confirmata.)

Hajdú dr. e művének különös értékét főleg abban látom, hogy oly meggyőző érvekkel s oly hangon adja elő a hit- és erkölcstani igazságokat, mely a kultúrembert képes rationabile obsequimon alapuló aszkézisra lelkesíteni.

Aki megszokta már a közkézen forgó aszkétikai mun- kákban olvasható, sokszor édeskés, Jcritikátlan miszticiz- mussal írt gondolatokat, az talán száraznak, túlságosan tudományos jellegűnek mondja e művet. Aki azonban gon- dolkodva irányítja lelki életét, aki az aszkézist nemcsak tlieo- riában ismerni, de gyakorlatilag helyesen átélni akarja