Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
824 VEGYESEK. sokkal többet nyújt a mai természettudomány. És mikor föl akarunk emelkedni az istenség megismeréséig, akkor erre minket az anyag közönséges szemlélete vezet, amelynek semmi köze ahhoz, hogy közelebbről milyen a mi felfogá- sunk az anyagról. Másrészt a mai értelemben vett anyagba való belehatolás sokkal szebben fölvezet minket az isten- séghez. Nem tartja tehát érdemesnek a hylemorphismushoz ragaszkodni. Továbbá észrevétele volna a felolvasó elméletére nézve, különösen az actio in distansra, azután az állagra és az anyagi határozmányokra nézve. Ami az actio in distans-t illeti, azt mondta a felolvasó, hogy anélkül nem tudjuk értelmezni a világot. A felszólaló úgy alkotja meg a tételét, hogy azoknál a lényeknél és abban a működésben, amelyek- hez hozzátartozik a távolság meg a tér, máskép működést képzelni sem lehet, mint térbeli és kiterjedésbeli együvé- tartozással. Csak a szellemről lehet azt mondani, hogy tér- fölötti és téren kívül álló. A felolvasó azt mondta, hogy a határozmányok összege mégis térfölötti volna. Hisz ezek térhez vannak kötve, és ami ezzel ellentétben látszik lenni, az csalódás. Pl. a gravitatio maga egy tudatlanság. Amit nem tudunk, azt sohasem szabad kijátszani azzal szemben, amit tudunk. Hanem igyekeznünk kell oly törvényeket megismerni, amelyeket még nem tudunk. Végre a dynamidoknak olyatén értelmezésére nézve, hogy azok erőrendszerek és azoknak állaga egy elvont foga- lom, s nem jelent mást, mint bizonyos határozmányok együvé- tartozását, megjegyzi, hogy az ő véleménye szerint az emberi elme késztetve van arra, hogy minden tünemény, erőnyil- vánulás és erő alatt állagot tartson. Ezt az állagot nem kell úgy felfogni, hogy merő szenvedőlegesség volna, vagy hogy puszta létével töltene be mindent. A felszólaló nem tart oly anyagot, mely puszta azonosságával volna, hanem az erőt hozzátartozónak gondolja. Az ősi anyagot úgy fogja fel, hogy apró részekből áll és ezekhez hozzátartoznak olyan erők és irányulások, amelyeknek összegezéséből és egymásra való hatásából előáll azután a világfolyamat, előáll a mi
