Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
774 KIRVAI Ii. VAZUL. hozott kánont. Emellett is lehet bizonyítani. T. i. a zsinat »canonicus theologus «-a volt dr. Rat- is, akinek művét eddig is idéztük. Ez pedig azon véleményen van, hogy csak az »adoptio perfecta«-ból származik bontó akadály. S így nagyon lehetséges, hogy a zsinat őt mint »canonicus theolo- gus«-t követve, toldotta meg e szóval az említett kánont. De föltéve, hogy tényleg így történt, akkor is csak ott vagyunk, ahol az előbbeni esetben, mert maga Rat is azt mondja, hogy csak olyan helyeken létezik ezen impedimen- tűm, ahol az állam ezt elismeri. A magyar állam pedig csak 1877-ben iktatta törvénybe. Azelőtt az osztrák polgári törvény szerint ítélkezett. Erről pedig azt mondja maga a szerző, hogy az teljesen megfelel az »adoptio perfecta«-nak, vagyis »adoptio minus plena«, melyből nem származnék ilyen akadály, az állam nem ismer, tehát az egyház sem beszélhet ilyenről. Ami pedig azt jelenti, hogy a zsinati kánon, ha már házassági akadályt akart az örökbefogadás- ról megállapítani, azt csakis úgy érthette, amint a jogászok azt értelmezni szokták : t. i. hogy házasságjogi akadály szempontjából nem tesz különbséget az örökbefogadás különböző fajai közt. II. Ezek után tehát a tartományi zsinatok a nyugati jog alapján az örökbefogadásból a következő kiterjedésű házassági akadályokat tanítják : a) Paternitas legalis. »Cognatio legalis ex adoptione perfecta proveniens dirimit matrimonium in linea recta1 usque ad quartum gradum inclusive, nempe inter adoptan- tem adoptatumque et ab adoptato descendentes adoptionis tempore sub eiusdem potestate constitutos.1 2 Vagyis érvénytelen a házasság az örökbefogadó és az örökbefogadott között, úgyszintén az örökbefogadó és örökbe- fogadott leszármazói között negyediziglen, ú. m. fiú, unoka, kisunoka, ősunoka között, de csak akkor, ha az örökbe1 A latin egyházban nincsenek a fokok megszabva. Cf. Wernz i. m. IV. 725. nóta. 58. 2 Cone. prov. II. tit. IV. cap. II. pag. 109.
