Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
760 KIRVAI L. VAZUL. érvénytelensége a »raptor« és »rapta« között. Tehát nem később lett belőle bontó akadály, amint Papiu mondja, hanem elejétől kezdve mintegy büntetése a nőrablásnak. Idővel azonban a világi jog kiterjesztette a nőrablás fogalmát, így már N. Konstantin törvénye, az előbb idézett szerző szerint, »nőrablás alatt ért nemcsak olyan esetet, midőn egy nő házasulási szándékból erőszakosan elragadtatik, hanem azon esetet is, midőn csak szöktetés forog fenn, mely a nő beleegyezésével, de szülei tudta nélkül, vagy akaratuk ellenére történt«.1 A nőrablót pedig ugyanaz a törvény halállal sújtotta. Hogy tényleg előbb megvolt az egyház törvényei közt s innen került bele az állami törvényekbe, bizonyítja a 315-ben tartott ancyrai tartományi zsinat, mely 11-ik kánonjában az elrabolt jegyesekről azt határozta, hogy visszaadandók jegyeseiknek, még ha erőszakot is követtek rajtok az elrablók.1 2 Még világosabban és szabatosabban szól ugyanerről N. sz. Vazul 22. c. : A szent férfi szerint t. i. nemcsak ha jegyes, de bármilyen nő elrablásáról van szó, vissza kell adni szüleinek, ezek nemlétében hozzátartozóinak s csak azután lehet az illető nővel érvényes házasságra lépni.3 b) Legközelebbi intézkedés ugyancsak erre vonatkozólag a IV. egyetemes zsinaton történt. Itt még erősebben mutat- lcozik a büntetőjogi célzat, amennyiben a házasság érvényéről nem is szól, hanem tisztán bűnügyi szempontból tárgyalja, midőn ezeket mondja : 1 Cod. Theodorian de rapt. virg. (IX. 24). 2 Pid. 2582 ; Theodorian i. m. II. 208. : »Fetele ce s’au logodit si in urmä s’au räpit de cäträ altii, a socotit Sinodul a se da inapoi eelor ce mai intáiu s’au logodit cu ele, mäcar de ar fi pátimit si silá dela aceia.« 3 Pid. 4152 ; Theodorian i. m. III. 213. : >>Pe ceice din rápire au muieri, de ar fi luat ei pe cele mai inainte logodite cu altii, nu se cade a-i primi (la pocäintä) mai inainte, páná a nu se lua dela dánsii, si a se da in stápánirea logodnicilor celor mai d’inainte, de ar vrea a le lua pe ele, sau a le depárta. Iar de va lua cineva pe vacantá, trebue negresit a i-se lua, si a-se da la a-i sái . . .«
