Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Angyal Pál: A büntetőjog néhány vezérelve aquinói sz. Tamásnál
káját akadályozza, hanem ellenfelének igazságát is zavarja : »Facit enim iniuriam et judici, cuius officium impedit, et adversario, cuius iustitiam, quantum potest, perturbat«.1 Némileg idevág az az — inkább perjogot érdeklő — kér- dés, hogy az eljárás során mily kötelesség terheli a vádlottat. , -Sz. Tamás szerint, miután a bírói ítélet lex particularis erejével bír s ennek folytán ép oly kényszerítő erővel rendelkezik mint a lex generalis,1 2 következőleg vádlottat az igazmondás kötelességéből eredőleg, a debitum justitiae alapján a bíró kérdéseire, amennyiben ezek jogszerűek, tartozik a valóságot feltárni : »ex debito tenetur accusatus iudici veritatem exponere, quam ab eo secundum formam iuris exigat«.3 Ha azonban a bíróság jogilag tiltott kérdést tesz fel, vádlott nem köteles felelni, hanem vagy felebbezéssel, vagy más módon kikerülheti a válaszadást ; hazudni azonban még ily esetben sem szabad : »Mendacium tamen dicere non licet«.4 Egyebekben arra sincs vádlott kötelezve, hogy magát vádolja, illetve terhelő vallomást tegyen, mert azzal, hogy a való- ságot egyszerűen elhallgatja, még nem vét: »reo, qui accu- satur, licet se defendere, veritatem occultando, quam con- fiteri non tenetur«.5 * Mélységes gondolatok, telve erkölcsi tartalommal s min- denütt a legszigorúbb logika jellemzik a nagy scholastikus ismertetett fejtegetéseit. A változott viszonyok új eszméket vetettek felszínre, a 700 év előtti eszmék egyike-másika elavult, így a mai büntetőjogászok túlnyomó része erős küzdel- met folytat a halál és testfenyítő büntetés ellen, de amikor 1 U. o. 2 »sententia iudicis debet habere vim coactivam, per quam constringatur utraque pars ad servandam sententiam iudicis alio- quin iudicium non esset efficax«, v. ö. S. Th. 2. II. au. 67. a. 1. 3 S. Th. 2. II. qu. 69. a. 1. 4 U. o. és még S. Th. 2. II. qu. 69. a, 2. 5 S. Th. 2. II. qu. 69. a. 2. A BÜNTETŐJOG NÉHÁNY VEZÉRELVE AQUINÓI SZ. TAMÁSNÁL. 731
