Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Angyal Pál: A büntetőjog néhány vezérelve aquinói sz. Tamásnál
722 DR. ANGYAL PÁL. mentum communis boni ; et talis correctio est actus ju- stitiae ; cujus est conservare rectitudinem justitiae unius ad alterum«.1 Mig az absolut célt szolgáló büntetés mértéke csupán a bűnösséghez igazodik, addig a poena medicinalis kiszabásánál figyelembe veendők : a megrögzöttség »consuetudo peccati«, a bűn után való vágyakozás s annak élvezete »concupiscentia et delectatio in peccato«, végül az alkalom, illetve az elköve- tés könnyű volta: »facilitas committendi peccatum et iacendi in ipso«.1 2 E most említett körülmények »sine culpa« is figyelembe jönnek, de sohasem »sine causa«.3 II. A büntetés nemei. »Poena est species mali . . . malum autem est privatio boni.«4 A büntetés ugyanis, akár mint a megtorlás . és kiegyenlítés, akár mint a most említett különleges célok eszköze jelentkezzék, mindig az akarattal ellenkező jelenség; a rossz felé indult akaratnak vissza- fordítása, hajlítása, megtörése. Ámde az akarat bizonyos javak állandó birtoklására vágyakozik, következéskép annak megtérése és hajlítása csak e javak elvonása útján eszkö- zölhető : »quod pertinet ad rationem poena est, quod volun- táti repugnet. Voluntas enim uniuscuiusque inclinationem habet in proprium bonum. Unde privari proprio bono voluntati repugnet.«5 A büntetés, mint a jótól való megfosztás, annyi ágra tago- zódik, ahány neme képzelhető az emberi javaknak, s mivel sz. Tamás az emberi javaknak három csoportját különbőz- teti meg, és pedig a lélek, a test javait s azokat, melyek az emberen kívül vannak : »bona animae, corporis et exteriorum rerum«,6 tehát a büntetés is háromféle : a lelki, testi és a külső javakat érő. A lex humana alapján alkalmazható bűn- tetés azonban a lélek javai ellen nem irányulhat : »bonum 1 S. Th. 2. II. qu. 33. a. 1., — v. ö. még u. o. a. 3. 2 S. Th. 1. II. qu. 105. a. 2. ad 9. 3 S. Th. 2. II. qu. 108. a. 4. 1 S. Th. 1. II. qu. 87. a. 7. 5 S. Th. 1. II. qu. 87. a. 7. 6 De malo qu. 1. a. 1. c.
