Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére
706 DH. STUCKNER JÁNOS. semmi sem létezik, ami híjával volna ezen makacs ellen־ mondásoknak. így az elméleti ész szempontjából. De valamint a tu- dás, hogy ama filozófiai alapeszmék ellenmondást tártál- maznak, nem akadály, hogy gyakorlatilag el ne fogadjuk őket, azonképen az első ok eszmei ellenmondása sem aka- dályoz, hogy higgyünk benne s magatartásunk alapja gya- nánt elfogadjuk. Csak azt kell kutatnunk, vájjon e hit »való-e bizonyos igaz gyakorlati értelemben« ; az elméleti nehézségektől egyszerűen el kell tekinteni ; az ész ilyenkor csak azt teszi, amit tennie kell, ha egyáltalán valami való- ságban hinni akar. Ezzel az elméleti nehézségek nem sziin- nek meg ugyan, de megfosztatnak gyakorlati erejüktől. így ami az Istenség jóságát is illeti, az értelem tehetet- len a hozzá fűződő ellenmondás megoldásában, inkompe- tens vele szemben ; de igenis kompetens s jogosítva van rá, hogy szemet hányjon az ellenmondás előtt 8 ne vegye azt tekintetbe. Dean Mansel szerint a theista Istenség felfoghatat- lansága csak bizonyíték az isteni természet transzcenden- ciája mellett, melynek tetszés szerint tulajdoníthatunk, mit hitünk kíván, hogy az pl. abszolút, személyes, mindenek fölött való jó stb., — nem törődve az eszmékben rejlő ellen- mondásokkal. És Spencer mondja : »7 fór one admit no such vice in the Constitution of things«. Ö a maga részéről ily hibát a dolgok konstituciójában meg nem enged. Ez azt jelenti, hogy amit ő megismerhetetlennek tanít, arról igenis azt tudhatjuk, hogy abban gyökeres hiba nincsen, hogy az benső természete szerint igenis jó. 14. Ekként nyitva van az ember előtt az értelmi út Istenhez, föltéve, hogy viszont az ember kvalifikálva van erkölcsileg, hogy ez útra léphessen. Ez, t. i. az ember bizo- nyos önálló, független léte, személyisége, szóval szabad- akarata, ez állít minket egy újabb nehézség elé, 11a tekint- jíik a mindenség általános determinizmusát, melynek az ember csak kis láncszeme.
