Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére

696 DK. STUCKNER JÁNOS.

nyomán, az szerinte már anthropomorphizmus. Atomok, molekulák, sejtek, mind éreznek és gondolkodnak ; hasonló- képen a molekula- és sejtcsoportozatok ; bizonyos pontig a gondolkodás és érzés egységei nagyobb egységekbe tömő: rülnek, melyek mint egység szintén gondolkodnak és éreznek : de nagyobb egységekké, mint önmaguk, nem kombinálód- nak. A világmindenség rendezetlen pluralizmus.

Miért is áll meg e lépésnél Haeckel minden analógia ellenére ? Talán oka a félelem, hogy veszélyes közelségbe jut Istenhez ? Nem épen lehetetlen ; de főoka, hogy nem egész mélyében fogja fel a tényt, mely körül argumentálása forog.

Az ő felfogása a kombinációkról, melyekből a gondolat és érzés egységei keletkeznek, csupán az aktuális kontak- tusra szorítkozik, feledve a kombinációnak más két mód- ját, melyekre ha figyelme kiterjed, csonka tana egészen más értelmet kap. Az egyik a különböző sajátlagos el- helyezkedésből származik, melyet az egymástól távol levő testek foglalnak el egymásközti viszonyukban, mint pl. három testnek helyzete, melyek a háromszög pontjait teszik ki. A másik, mely létrejön a távoli testek hatásából éther vagy más analóg közeg útján. »A földállag nyolcezer mértföldjén keresztül, állítja Spencer, a sarkok molekulái afficiálják a fontnyi súly molekuláit, melyet kezemben tar- tok . . .« Mindezen kombinációknak, ha helyes Haeckel okoskodása, kell hogy ugyancsak szükségképen megfelelő pszichológiai egyenértékűk legyen, ép úgy, mint a nemi élet vagy a kémia taktilis kombinációinak.

Hogy ne maradjunk sötétben e pontra nézve, szer- zőnk illusztrációval szolgál. íme az időszakok tagadhatat- lan hatása a szerelmi ösztönre. Jön a tavasz, »omnibus incutiens blandum per pectora amorem«. Minek kell be- tudni a tavasznak ezt a hatását ? Mindenesetre elsősorban bizonyos sajátlagos fizikai folyamatnak, és mivel minden fizikai folyamatot Haeckel szerint bizonyos megfelelő »per- cepció« kísér, az kell, hogy szintén bizonyos pszichológiai aequivalenssel bírjon. A tüneménynek nyilvánvalóan messzebb kiható okai vannak ; de bármik legyenek is ezek, a tüne-