Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére
688 DR. STUCKNER JÁNOS. mintegy betűjelekben képességileg magában foglalta nem- csak sz. Ágoston felsóhajtását, hanem mindazt, aminek kombinációjából létrejött a fizikai és erkölcsi világegyetemnek jelen rendje és szépsége ? Spencer meg sem kísérelte a feleletet, de meg nem is fogta fel igazi mély értelmében a kérdést. A kérdés az, miért tartalmazza a betűjel benne ezt a szót »ember« ? Spencer felel rá s azt mondja : »Mert egy toll írta azt.« Igaz ; de mi nemcsak ezt, mi azt is tudni akarjuk, hogy miért írta a toll épen ezt a szót és nem egészen mást ? Miért írt az valamit, aminek értelme van, és nem holmi értelmetlen ákumbá- kumot ? De ha meg sem kísérelte a feleletet, mégis felel rá inciden- taliter. Felel rá az ő tana, mely alapja egész filozófiájának, t. i., hogy az Erő, melynek a mindenség a megnyilatkozása, megismerhetetlen ; más szóval az az Erő nem bír semmiféle tulajdonsággal, melyet benne feltételezhetnénk s mely ránk nézve felfogható volna. Már pedig a tulajdonságok elseje, melyet benne feltételezünk s melyet felfoghatunk, a szán- dékosság, a tervszerűség. Bármi lett legyen tehát oka az anyag első berendezésének, melyből a fejlődés kiindult s mely embryoképen magában foglalta mindazt, ami abból fejlődött, Spencer tana szerint ez az ok semmikép sem lehetett az, amit mi szándék, cél, értelem alatt értünk. Mi lehetett tehát az ok ? Az, mint gondolatainak mélyéből s kifejezéseiből kivehető, nem lehetett más, mint a sors, az esetlegesség. Valami megfelelő módon az anyag valahogy rendeződött. Vak kergetődzése volt ott az erőközpontoknak s a mole- kulák halmazatainak s erre bekövetkezett a megfelelő ren- dezettség. Ebben megegyezik Spencer a többi tudomán3׳os filozó- tusokkal, kik megtagadják maguktól a privilégiumot, hogy elfogadják egy legfelsőbb értelem létezését. Azok között, akik az esetlegesség, a vak sors elméletét kifejezetten az egye- dűl lehetséges tannak tartják, első helyen Haeckel áll. Szer- zónk ennélfogva a tudománynak ezen képviselőjével akar foglalkozni különösen.
