Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére
680 DR. STUCKNER JÁNOS. célhoz nem vezet, mert tanításait a tudomány magába 01־ vasztja, mint mikor a morzsás követ leöntjük szilikáttal ; attól a kő keménnyé válik, mint a márvány ; a filozófiai tanítás erei benne maradnak, a tudomány csak áttetszőbbekké teszi őket, mint a csiszolás a márvány ereit. A tudomány marad az, ami volt, hivatva magyarázatát adni mindennek ténylegesen vagy képességileg. A tudomány gyengesége ott kezdődik, mikor magya- rázatra kerül a sor az élet magasabb §zféráit és alakjait ille- tőleg Itt a theismus három sarktétele ismét talpára áll. Az alapdogmáiban való hit a praktikus életre gyakorolt kihatá- sainak elemzéséből egyrészt, másrészt az azokat visszauta- sító gondolkodók, mint a tudomány képviselőinek gondol- kodási botlásaiból és hallgatag vagy nyílt bevallásaiból egyenesen az a következtetés vonható le, hogy a három alap- tanban való hit lényeges eleme és tényezője a civilizációnak s e téren a haladásnak, úgy hogy az emberiség civilizált élete e hit nélkül minden értelmét és jelentését veszti s azt érthető módon semmi mással pótolni nem lehet. E hit értékét érdeklő ezen közvetlen következtetés maga ismét egy más következtetésre jogosít fel, annak elismerésére t. i., hogy e megállapított értékükben legalább prezumpciót bírunk arra, hogy a hitnek alapjának is kell lennie. Szerzőnk elbeszélése szerint a tényleges helyzet ez : Ha tekintjük az embert mint gondolkodó és érzéssel bíró állatot, melynek természetére és életére vonatkozólag a tudomány, mint jelenleg értelmeztetik, fizikailag és filozófiailag teljes magyarázatot tud adni s aztán vizsgáljuk őt civilizációjának fejlődésében, azt látjuk, hogy úgy akaratában, mint érzései- ben előkerül valami, ami az ember fejlődött természetét tekintve, logikailag oly ítéleteket zár magában, melyek nem állhatnak meg az ember származásának tudományos magya- rázata mellett ; s ezek az ítéletek, tartalmukat elemezve, kikerülhetetlenül egy vallásban végződnek, melynek tárgya egy tudatos és visszhangot adó Istenség, alanya pedig az ember részéről egy szabad személyiség, mely a legfőbb elvvel mint forrásával bizonyos észszerű összeköttetésbe lépni képes.
