Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére
•666 DR. STUCKNER JÁNOS. sejtet alkotják ; atomokkal, melyekből a molekula áll ; az ionokkal, melyek az atomokat teszik 8 így tovább. De mindez a mozgás csak része egy szélesebb folyamatnak, melyet agyon kívüli okok határoznak meg, ahogy a virág meghatá- rozást kap a kívüle levő okoktól. így a tudomány az elme tevékenységét elfogadja, de ahelyett, hogy csak bizonyíték gyanánt felhasználná amellett, hogy az elme független a külvilágtól, felhasználja azt, lehető legélénkebb alakban, azon tény megvilágítására, hogy amazt az utóbbi uralja s hogy az valójában csak merő része az általános kozmikus folyamatnak. 4. Ha a két módszert, mint hasznavehetetlent, félre kell tennünk s ahhoz ragaszkodnunk, melyet a tudomány követ, mondhatjuk-e, hogy a vallás ügye veszve van s nincs remény a menekülésre a tudomány e börtönéből ? Avagy nem lehetséges-e, hogy a módszerek céltévesztettségének fel- ismerése más további mezőkre vezet minket, oly eszközökre mutatva rá, melyek több reménynyel kecsegtetnek ? Igen. Induljunk ki a tudománynak ama állítólagos igé- nyéből, hogy a tudomány mindent tud magyarázni. Mit értünk a tudomány alatt ? Azt a szisztémát, mely feladatá- nak vallja megfejteni minden létezőt, mint egyetlen állag mindmegannyi módjait, mely állagot, bár mibenlétét nem ismerjük, de a tapasztalat alapján az anyag mezében tanul- juk megismerni, mint ahogy pl. a magában láthatatlan kéz mozgásait tanulmányozhatnók, ha az egy látható keztyűben jelennék meg előttünk. A tudomány distinktiv tana tehát nem az, hogy minden anyag, hanem hogy minden egyedi dolog, beleértve az ember elméjét is, egy folyamatnak ered- ménye, melynek az anyag elválaszthatatlan kísérője s mely azokat az okok egyetlen rendszerének megfelelően kifej- leszti. Az okok működését a tudomány anyagi aequivalenseik segítségével tanulmányozza. Midőn azt mondjuk, minden, ebbe beleértjük az embert, amennyiben nem pusztán élő szervezet, hanem bizonyos vágyakkal felruházott lény, melyeknek kielégítésére a magas fokban kifejlett értelme szolgál. E képességei közé tartóz-
