Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Irodalmi értesítő
634 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. állományi alakja, meglehetős egyforma szereppel, mégis függ az anyagtól. A kettő között oly különbség van, mint ég és föld. A testek állományi alakja nem állomány, senki sem mondja annak, hanem az első anyaggal együtt alkot egy lényt, de az állati lelket mindenki állománynak mondja és mindenki fölruházza az állomány lényeges tulaj donságáival. Azt sem lehet ellenvetni, amit dr. Stuckner hoz föl, hogy »az állat természete egy és oszthatatlan és ez nem tűri meg annak ily kérdésekre vezető fogalmi szétdarabolását. Nincs, nem létezik sem az állati test, sem az állati lélek egy- magában, hanem létezik az állat, s létezhetik a két állomány- nak egy összetett állaggá való egyesülése által«. Az állat igenis egységes, de összetett egészet alkot. S mert összetett egészet alkot, könnyen belátható, hogy a részeket igenis szemlélhetem külön-külön és az egyes részek- nek logikai összefüggésben kell lenniök, tehát alkalmaz- hatom rájuk a logikai törvényeket. II. A második vitatott kérdés az állati lélek egyszerűsége. Mielőtt azonban ezen kérdés érdemleges tárgyalásába bocsát- kozunk, szükségesnek tartjuk néhány idevágó fogalom tisz- tázását. Ezen fogalmak a következők : anyagtalanság, széllé- miség, egyszerűség. Az anyagtalan szó alatt az anyag ellentétét értjük. Amennyiben tehát az »anyagtalan« szó közvetetlen az álló- mányt minősíti, tulajdonságot fejez ki, alatta mindig az anyag hasonló természetű tulajdonságával ellentétes tulajdon- ságot értünk. Az anyagnak állományát minősítő tulajdon- sága a kiterjedtség. Az anyagtalan állományé a kitérjedetlen- ség. Természetes, hogy ezen alaptulajdonságokból, mint ilyenekből folyó többi tulajdonságok is ellentétes természetűek lesznek az okság törvényéből kifolyólag, de lehetnek tulajdon- ságok, amelyek állományaik ellentétes volta dacára is közösek. Pl. Az emberi léleknek alaptulajdonsága az értelmi- ség ; az anyagi állományé a kiterjedtség, de az emberi lélek is hordozója a kiterjedtségnek, nem mint ilyen, hanem mint a test állományi alakja. Ez nemcsak a pozitív tulajdonságokra vonatkozólag érvényes, hanem a hiányzó tökéletességekre
