Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Sipos István: Az Oeconomica remotio-t szabályozó pápai decretum
614 VEGYESEK. VII. Az így szabályozott fegyelmi eljárás igénybe vehető nemcsak a kánoni értelemben vett plébánosok, hanem az állandó alkalmaztatással bíró helyettes-plébánosok (vica- rii perpetui, desservants stb.) ellen is, de nem az ideiglenes vikáriusok- vagy adminisztrátorokkal szemben. A plébános ellen akár egyházi, akár világi fórum előtt indított bűnvádi per tartama alatt az oeconomica remotio nem alkalmazható. A most ismertetett eljárásnak vagy akármelyik részé- nek lefolytatásában az általános helynök csak speciális meghatalmazás alapján helyettesítheti a püspököt. Ezek a nevezetes dekrétum főbb rendelkezései. Jelen- tősége szembetűnő s kettős irányú. Egyrészt véget vet a javadalmasok túlságos függetlenségének s felelőtlenségének, melyre őket az elmozdíthatatlanság elve rászoktatta. Meg- adja a püspöknek azt a régóta szükségesnek érzett hatalmat, melyet minden állam és vallásfelekezet gyakorol tisztviselői- vei szemben, akármilyen állandó alkalmaztatásuk legyen. Jobban gondozható ezentúl a nép lelki java, amennyiben könnyebben megszabadítható az olyan pásztortól, kinek jelenléte csak kárára van a hitéletnek. Másrészt a dekrétum a plébánost a püspöki hatalommal szemben az eddigi jognál is jobban megvédelmezi. Mert igaz ugyan, hogy az inamovibilitas kánoni elv volt, de mind- inkább tért hódított a kongregációk által is helyeselt az a praxis, hogy a püspök a hívek lelki javára való tekintettel elmozdíthatja a javadalmast. Csakhogy az elmozdítási okokra s eljárásra nem volt semmiféle biztos szabályzat. A püspök mindenféle konzisztórium vagy más társbírák nélkül járt el a maga felfogása és belátása szerint. Most ellenben tételes jog biztosítja ugyan a püspök számára az oeconomica remotio jogát, de annak megvalósításában annyiféle rendszabály védelmezi a plébánost az elhamarko- dás, elfogultság vagy személyes antipátia s más hasonló veszedelmek ellen, hogy igazságtalanságtól alig kell tartani. Ami azt az aggodalmat illeti, hogy az examinatorok és kon- zultorok túlságos készséggel fognak meghajolni a felsőbbség
