Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Sipos István: Az Oeconomica remotio-t szabályozó pápai decretum

610

VEGYESEK.

1896. július 25-i és több előző decisiójában) és ennek követ- keztében mind jobban benyomult az egyház jogba a köz- igazgatási úton való elmozdítás gyakorlata részint kényszer- áthelyezés, részint pedig kényszernyugdíjazás alakjában az elhagyott javadalomnak, vagy ahol van, nevezetesen Magyarországon, a nyugdíjalapnak terhére. Mindamellett tovább is elég kétség és bizonytalanság uralkodott e kérdés- ben, mert a vonatkozó jogforrások mindig csak áthelyezés- ről beszélnek ; ámde a teljesen alkalmatlannal mi történjék, aki sehová sem helyezhető át ? Továbbá nem volt pontosan megállapítva, hogy mily esetekben alkalmazható, miképen végzendő a fegyelmi eljárás s mily jogorvoslatok vehetők igénybe a fegyelmi ítélettel szemben.

E jogbizonytalanság megszüntetése céljából az egyház- jog kodifikálására kiküldött bizottság ezen kérdésnek ren- dezését is felvette munkakörébe. Tervezetét a pápa vélemé- nyezés végett kiadta a S. C. Consistorialisnak (mint amelynek hatáskörébe tartozik a »Sapienti consilio« constitutio értei- mében az egyházmegyék kormányzása feletti felügyelet) s az így elkészült munkálatot — a dolog gyakorlati jelentősé- généi fogva a kodifikáció elkészülte előtt — a pápa meghagyá- sából és megerősítésével u. a. kongregáció »Maxima cura« kezdetű dekrétumban közzétette (Acta Ap. Sedis, 1910. aug. 31., 16. sz.), mely immár az egész egyházat kötelező törvény. All nyolc fejezetből, a fejezetek kánonokból (össze- sen 32), a kánonok §-okból. Ügy látszik, az egyházi törvény- hozás vissza akar térni a trienti zsinat előtti nomenclaturára.

A szóban forgó dekrétum a fentiek szerint nem új dolgot .tartalmaz, hanem csak a legapróbb részletekig szabályozza a közigazgatási úton való elmozdítás ügyét.

I. Kilenc okot sorol föl, melyek alapján a püspök az oeconomica remotiót igénybe veheti: 1. orvosilag megálla- pított elmebetegség, még akkor is, ha van remény a kígyó- gyulásra, de félő, hogy a plébános tekintélye a betegség miatt annyira megfogyatkozik, hogy ottmaradása hátrányos volna ; 2. szellemi képtelenség az egyházhivatal betöltésére ;

3. minden olyan testi (vakság, süketség stb.) vagy szellemi