Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Wolkenberg Alajos: Bölcseleti szabatosság a szónoklásban
606 DE. WOLKENBERG ALAJOS. meg, ha nincs, szabadíts meg kínjaimtól : Ut quid me di- mittis inanem ? Si culpa est, mea est ; si non est crimen, iunge mortem est libera matrem. Cicero dilemmával aposz- trofálja Catilinát (I. 7.) : Távozzál, vedd el félelmemet ; ha jogos félelmem, hogy ne kínozzon, ha oktalan, hogy végre megszűnjem rettegni. Az inductiót, felvezető okoskodást igen gyakran használ- ják és rendkívüli sikerrel értékesítik a szónokok, ha nem széles előadásban fejtik ki, hanem a dolognak jellegzetes vonásait emelik ki kevesebb szóval, de erőteljesen. Perikies a pelopon- nesusi háborúban elesett athenei katonák temetésén beszédet mond. Beszéde első részének tétele Athene dicsősége, mely- nek nagyságát inductióval bizonyítja az ősök szabadság- szeretetéből, Athene bölcs törvényeiből, szórakozásaiból, vendégszeretetéből, a szépnek és tudománynak műveié- séből (Hunfalvy Pál fordítása). Nagyon ismert és sokszor felhasznált inductio a sz. Ágostoné (sermo 20. de script. vet. et nov. test.), aki a jó élet szükségét és kötelességét abból bizonyítja, hogy az ember mindig csak a jót kívánja, sőt mindenben a legjobbat kívánja, hát csak életét akarná rosszá tenni? Seneca 76. levelében inductióval vezet rá tétele azon igazságára, hogy csak az erkölcsileg jó ember az igazi ember. Az érzéseinkre és akaratunkra való hatásnak szűk- ségességét a szónoklásban s az erre vonatkozó lélektani törvényeket annyiszor emlegettem ez értekezés folyamán, hogy elegendőnek látszik csak utalni azokra és összefoglalni e törvényeket. Az emberi léleknek legnagyobb, legméltóságosabb tehet- sége az értelem, szabadakaratunknak, erkölcsiségünknek, a személyiségnek, jogainknak a gyökere. Amiből világosan következik, hogy az emberi beszédnek legmagasztosabb célja az igazság közlése, a tanítás, az értelemnek igazságok- kai való beruházása, a meggyőzés. A szónoknak is erre kell fordítania legtöbb, legjelesebb munkáját. Lélektanilag és ékesszólástanilag egészen képtelen dolog megindítani akarni, vihart támasztani, villámokat szórni, reménységet, bánatot,
