Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Végh Kálmán Mátyás: A lelkipásztori állások fejlődése hazánkban és a lelkipásztorok helyes neve
582 YÉGH KÁLMÁN, MÁTYÁS. nálékra alapított capellá-k (1. Somogy Viszló Szűz Mária kápolnáját fentebb) papjai voltak ezek. 7. Megállapíthatjuk tehát eddig azt is, hogy a lelkipász- tor kodás nálunk gyermekkorát a sacerdos-ok idején ifjúsá- gát a rektorok által élte, melyből a teljesen megerősödött plébánosi állások szilárdultak, mint láttuk az Anjou, Luxem- bürg, Habsburg, Jagelló, Hunyady uralkodóházak alatt vagyis az úgynevezett magyartörténelmi középkorban. 8. Morálképen következtetést vonhatunk a jelenre is. Ma ugyanis, dacára annak, hogy a latin és görög szertartású. de kivált az előbbi, magyar egyháznak országszerte visi- tatio canonicán és az 1896-iki kongrua-összeíráson alapuló, kitünően rendszeresített plébániái és parochiái, városi és vidéki vulgo falusi (ideértve a mezővárosokat, földmívelő, rendezett tanácsú városokat is) lelkipásztori állásai vannak : mégis nehány egyházmegyét leszámítván, hemzsegnek az administrator, sőt administrator interimalis papoktól. Ennek alapján a XX-ik századbeli, pár excellence művelt Magyar- országnak az idegen, például külföldön vagy Rómában szem- lélő előtt ma is félbarbár, körülbelül Nagy Lajos korabeli képe van, mely nem engedi rendes javadalmasokkal betol- tetni az ingatag közbiztonsági viszonyok miatt a lelkipásztori állásokat ; nem lehet plébánosokat alkalmazni, hanem csak ideiglenes administratorokat a Kanaszen, Gulyásén, Betyárén Land-ban. Ezt tehát a nemzetre, mely milliókat áldoz verej- tékes munkájából közművelődésére, szerintem vérig sértő anachronismus ; cafatos paróka, mely tűzre dobandó. A ma- gyár, katolikus lelkipásztor történeti jogon alapuló, ezredéves neve plébános, amit nemzeti múltunkkal együtt Klió új életre ébreszt és az idegen szellem karmai közül kiragadni köteles. Nem administrator, nem curatus, nem is parochus, de plébá- nos a rendezett — és ma mind az — javadalmon állandóan működő pap neve, mely nevet lelkésznek modernizálni, bár egy jelentésű a plébánossal, nem szabad, nem engedhet a történeti öntudat, mint az érsek sem lehet egyháznagy, a püspök sem felügyelő vagy főlelkész, a főesperes sem fel- ügyelő, mert a történeti jogot el lehet csenni ugyan, de vissza
