Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Végh Kálmán Mátyás: A lelkipásztori állások fejlődése hazánkban és a lelkipásztorok helyes neve
352 VÉGH KÁLMÁN, MÁTYÁS. alatt autonom községgé alakulhattak, habár többször nem voltak is városok, az ilyen szilárdabb alapokon nyugvó községek és lelkészségek papjait is plebanus névvel illették, kiket vagy a polgárok maguk választottak (városi stb. kegy- uraság) vagy a király nevezett ki, mint kegyúr. Az egy- házi joghatóságot természetesen az ordinariustól tartozott az ily módon praesentált egyén kérni. Utóbb a plebanus elnevezés, midőn a lelkészi állások a XV—-XVI-ik század- bán megszilárdultak, földbirtokot nyertek, dézsmát szed- hettek, azon javadalmasokra is okmányszerte használta- tott, kik előbb sacerdos, rector néven csak sacerdos parochia- lis-ok voltak. Vagyis tehát jogtörténetileg szólva : a ,plebanus rendezett javadalomban élő lelkipásztort jelent, a parochus a rendezkedő javadalom birtokosát. Ma épen ellenkezőleg hasz- nálják, a parochust tartván kedvezőbb helyzetnek, ami mind etimologice, mind jogtörténetileg hibás. Ezen állítások mind okmányon alapulnak, még pedig bőven idézek belőlük, hogy minden olvasóm igazat adhasson és »Restituantur sua vocabula rebus«. IV-ik Béla király 1260-ban a liptói vendégek »ecclesia parochialisait« az esztergomi érseki dézsmák alól felmenti, oly föltétel mellett azonban, hogy »plebani eorum de quin- quaginta mansionibus de culta terra, absque novalibus, unam marcam fini argenti cum pondere dare et solvere tene- antur annuatim« az érseknek. (F. IV. 3. 9.) E helyen tehát a vendégek (hospites) városi vagy rendezett viszonyok között élő, külföldről települt lakosság papjai, kik fölött a »plebani eorum« kifejezésből ítélve kegyúri jogot is gyako- roltak, plébánosnak neveztetnek és dézsmát is szednek. 1270-ben a király kiküldi Jánost (»Joannes plebanus de Potok«), sárospataki plébánost, vizsgálja meg, vájjon a szabolcsmegyei Kollou nevű halastó adományozási joga kit illet meg ? Sárospatak pedig abban az időben már tekinté- lyes vár és város volt, kinek vendégei (hospites) már 1201-ben (F. II. 387) említtetnek és privilégiumokkal még Imre király felruházta (F. V. 1. 181.). Következetes tehát, hogy papjok plébánosnak neveztetik. (F. V. 1. 102.).
