Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Végh Kálmán Mátyás: A lelkipásztori állások fejlődése hazánkban és a lelkipásztorok helyes neve
A LELKIPÁSZTORI ÁLLÁSOK FEJLŐDÉSE HAZÁNKBAN STB. 547 gia ad kétségbevonhatatlan választ, ami 11a talán némelyek- nek visszatetszést keltene, gondoljanak a halászokból, pénz- váltókból vált apostolokra, a kötélverő sz. Pálra és az ősfoglalkozás, mely csak eszköz volt az örök igazság hirdet- hetesére, nem fog megszégyenítő lenni. Hazánkban kétség- télén, hogy őseink bejövetelekor sőt ez előtt is, amennyire a múltak homályába láthatunk, görög műveltség uralko- dott ; a nyugati, úgy sejthető, csak a frank uralom kezdetén vette fel a harcot a már erősebb göröggel és végső diadalát az olasz, cseh és német hittérítők segedelmével vívta ki. Igen sok szó (p. o. a Csörsz Árok, helyesen népiesen Csősz, Csesz Árok χύος, χονς = halom, felhányt föld ; οιχνοοι = sáncok, gátak) név (p. o. Harmos = főispán ; ραβδούχος = poroszló, ma Ráboly puszta Poroszló mellett) őrzi ez érthe- tőleg kevéssé kutatott, elszunnyadt és fejlődésre képtelen kultúrát. Ilyen a káplán és parochus szó is, mely átszivár- gott a nyugati kultúrába is. Καπελεία, jelentése eredetileg kiskereskedés, szatócsság, tőzsérség, vendég- fogadósság ; καπελεΐον, καπήΐιον το = kalmárbolt, kis fo- gadó ; καπελεύω = kicsiben árul, elad, csereberél, κάπηλος = kalmár, vendéglős (kisebb). A parochus már szélesebb t-erü- létén mozog, de tulajdonképen ugyanolyan szerepkört tölt be, mint a káplán. Πάρογος eredetileg a *áo ( = mellett olda- Ián) és οχος (szekér) szavak összetételéből állván, szekeren valaki mellett ülőt jelent, tehát körülbelül kalauzt az akkori úttalan utakon ; azután olyan állami védelem alatt álló egyént jelentett, ki az utazóknak, különösen utazó tiszt- viselőknek a szükségeseket (széna, fa, só, kenyér stb.) kiszolgáltatta, tehát a mai kereskedő, fogadós jelentéssel bírt. Ezt az emberbaráti tisztet töltötték be utóbb a kérész- tény hittérítők a káplánságok, parochiák, kolostorok, monos- torok falai között ; utóbbiaknak alapító leveleikben is hang- súlyoztatván vendéglátási tisztjök, 1 sóraktáraik annyira, 1 P. o. a Keő־n (Caet, Keu) alapított apátság okmányában ez monda tik : » . . . hospites et pauperes ad ipsum monasterium divertentes procurationem recipiebant de necessariis competentem.« F. II. 336. 1198.
