Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
516 KIRVAI L. VAZUL. nem jelenik, az előbbeni házasság fenn nem állónak tekin- tetvén, az utóbbi házasság érvényesnek vétetik (valóban pedig lehet érvénytelen). Ha azonban a halottá nyilvánított fél megjelenik, akkor »eo ipso« kiderül az előbbi házasság fenn- állása, következőleg a második házasság érvénytelennek tekintendő ; és ez esetben a »Pravda« szerint még erővel is elválasztandók a felek második házasságuktól.1 Az idézett szöveg ugyan azt mondja, hogy a felek erővel is elválaszt- hatók egymástól. De ha az erővel való elválasztást a nő eljárására vonatkoztatjuk, t. i. így : azért kell erővel elválasz- tani második férjétől, mert anélkül, hogy meggyőződött volna férje haláláról, ment férjhez, következésképen, ha a jog halottnak vélelmezte az illetőt, ezáltal az életben maradt fél meggyőződött ugyan társa haláláról, rosszhiszeműséget tehát nem tételezhetünk föl róla s mégis tényleg áll az, hogy ha a halottnak vélt férj megjelenik, a második, az egyház által is megengedett házasság semmis s az első az érvényes, de a férfi nem kötelezhető neje visszafogadására, míg a nő köteles első férjéhez visszatérni, ha az akarja.1 2 »A nő ne menjen máshoz férjhez, hanem maradjon így. Másodszor ugyanis a nő csak akkor mehet férjhez, ha meg- halt első férje« — mondja haerakleai Nikita.3 Az említett »Instructio« szerint pedig a román egyesült egyházban az ilyen kétes esetekben a következő eljárás az irányadó : 1 »Pravila« C. 236. : »De cumva bárbatul crezut pierdut — se infätosazä, in cazul cä muierea s’a máritat, fára sä se convingá despre moartea sotului — sä se despartä de al doilea bärbat si cu forta.« 2 Theodorian i. m. II. kötet Conc. trullan. c. 93. : »Jár de s’ar intoarce oarecánd la vreme ostasul a cäruia muiere pentru indelun- gatá lipsirea aceluia, s’ar fi máritat cu alt bärbat, acesta de va voi, sä-si ia iaräs pe muierea sa.« 3 Pid. 2031. lap (1) . . . »de se va duce bárbatul femeii intru alt 100, si acolo va lua tiitoare si muierea lui va astepta trei (3) ani, si nu va veni apói bárbatul ei se va despárti de tiitoare, dará nu si de muierea sa. Muierea lui insá nu poate lua alt bärbat, ci sá rámáié asa. Cä a-se márita a doua oará este slobodá numai, cánd va muri bárbatul ei . . .«
