Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Pataky Arnold: Az Antikrisztus a keresztény hagyományban

AZ ANTIKRISZTUS A KERESZTÉNY HAGYOMÁNYBAN.

479

az igazságtalanságot, üldözi az igazakat. Senki sem fogja elkerülni haragját, sőt Isten ellen is gyalázó szavakkal fog élni. (H. 51. §.) Azt hiszi a nyomorult, hogy örökké él a földön, holott uralmának három és fél év múlva vége lesz. {C. 16.) De ez az idő oly szörnyűségeknek lesz kora, amilye- neket a világ még nem látott. Összegyűjti ördögeit emberi alakban, de kegyetlenségeit még a zsidók is meg fogják sokalni.

Főembereit az ördögök közül választja. Már semmit sem törődik a jámborság látszatával, hanem zsarnokságával, kegyetlenségével már csak arra törekszik, hogy az embereket a romlásba taszítsa. Hogy hatalmát megtarthassa, megsoka- sítja álcsodáit. »Nézzétek népek, nemzetek és törzsek, — kiáltja — mily nagy az én hatalmam ! Van-e hozzám hasonló uralkodó? Van-e Isten rajtam kívül? Ki állhat ellen uralmamnak?« Nézői szemeláttára hegyeket mozgat meg, száraz lábbal halad a tengeren, az égből tüzet hoz le, a nappalt sötétséggé változtatja és az éjt nappallá : a napot odahajtja, ahová akarja. Ügy látszik, a természet minden eleme engedel- mes szolgája. Ördögeit fényes angyalok alakjába öltözteti, ezeknek parancsol, sőt mi több : az égbe viteti fel magát, miközben hívei dicsőítő hymnust zengenek tiszteletére. (Ps. H. 29. §.)

Az általános felfordulást betetőzik a rettenetes elemi csapások. Az ég nem ád harmatot, a felhők nem adnak esőt, a föld megtagadja gyümölcsét. A tengert szörnyű bűz tölti el, a folyók elszikkadnak, a halak elvesznek, az embereket pedig megöli az éhség és szomjúság. A fiú és atyja, a leány és anyja egymás karjai közt halnak meg és nem lesz senki aki temeté- sükről gondoskodjék. A holttestek bűze dögleletessé teszi a levegőt. A tenger helyét is óriási mocsár foglalja el. Pusztít a pestis és az emberek boldogoknak fogják hirdetni azokat, akik már meghaltak. (Ps. H. 27. §.)

Az Antikrisztus mindenkinek élelmet és gazdagságot igér. Az éhség hozzáhajtja az embereket s ő jobbjukat és homlokukat megjelöli, hogy senki keresztet ne vethessen. Az ilyen már képtelen a bűnbánatra, Istenre és emberre nézve