Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

429

·élő lény önmagára tud hatni, hanem hogy a cselekvés imma- nentiaja egyúttal mértéke a lény felsőbbrendiségének, mely legfelsőbb fokát a szellemi lény ténykedéseiben éri el.

Az életnek az anyagból származtatásának kizárásánál több rendszerességet kívánnánk szerzőtől. Ö a három rend- beli élet tüneményeit találomra, majd ezt, majd amazt nézi az anyaghoz való viszonyukban, holott külön s egymásutáni tárgyalásuk rendezett összefüggést s világosabb átnézetet adott volna fejtegetéseinek. S itt aztán alkalma lett volna kitérni a scholastikus álláspontra, mely a szervezeti élet első elvét anyaginak vallja s mely az anyag általános erőire vissza- vezethetetlen valamely rendbeli élettünemény híjával a tényé- szeti élet számára külön életerők feltételezését, mint a túlzó vitalisták teszik, nem tartja szükségesnek; s emellett az anyagtömeg és az energia fennmaradásának törvényét a szerves lényekre is alkalmazandónak találván, a tenyészeti élet jelenségeiben a mechanikai és physico-chemiai erők érvényesü- lését látja ugyan, de ezek, mint a szervezet feltételei, csupán közelebbi magyarázatát adják a vitális tényeknek s a közvetle- nül megfigyelhető jelenségek fölött ott van egy alany, melynek létezését az ész okoskodása szükségképen levezeti s mely az élő lény egységének, faji sajátosságának és működési célszerű- ségének tárja fel mélyebb okát, és amelyet léleknek, életelv- nek nevezünk.

Konstruktiv munkára kell törekednünk. Ebből a szem- pontból nem tartom kielégítőnek az első élet teremtés által létrejöttének bizonyítását sem.

Az élet anyagfölötti jellege mellett felhozott ötödik érv nem tarthat számot arra, hogy érvnek s annál kevésbbé, hogy önálló érvnek tekintsük.

Látnivaló, eddigi megjegyzéseink nem érdemlegesek ; a lényeget tekintve, mit sem akarunk levonni a fejtegetések értékéből.

De lássuk a második részt.

Mint jeleztük, szerzőnk itt polemizál — a scholastikus felfogással; de élét akarja venni a »hadakozás« vádjának, mondván, hogy »az eltérés inkább az egyes szavaknak külön