Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
40 DU. KOTTER AXTAL. nem gazdasági javakként bír, hanem a tudományos foglal- kozás szükséges eszközeiként s a saját kézirataira emellett mint az ő saját gondolatainak vagy olvasmányai eredmé- nyeinek följegyzéseire föltétien szüksége van ; úgyszintén maga alkotta festményeknek s faragványoknak, ha ezek anyaga nem bír vagyoni értékkel. De épen mivel mindezek a dolgok itt úgy jönnek figyelembe, mint nem vagyoni érté- kűek, nem is szabad az ünnepélyes professiót tett szerzetes- nek e tárgyakét eladás vagy csere útján elidegeníteni, mert ez esetben már gazdasági értékkel bírókként szerepel- nének, tehát mint olyanok, melyek tulajdonára az ünnepélyes ·fogadalmat tett szerzetes nem képes. Megjegyzendő azonban, hogy az ereklyék foglalatjai és tartói mindig gazdasági érték- kel bírnak .8 nem is gazdasági forgalmon kívül helyezett dolgok, valamint a szentképek, feszületek, olvasók sem. Mert az a körülmény, hogy valamely megáldott dolog meg- áldott jellege és a hozzá fűzött búcsúk elenyésznek eladás esetén, nem jelenti azt, hogy e megáldott tárgyak rés extra commercium. Továbbá megjegyzendő még az is, hogy habár a szegénységi fogadalom nem vonatkozik is az ereklyékre, kéziratokra stb., mégis figyelemmel kell lenni ezek bírásá- bán a szerzetesi engedelmességre, a szerzetesi fegyelemre, a szerzetesi élet jellegére és céljára is.1 Rés extra commercium az egyházi javadalom. Az egyházi javadalom, mint vagyonon való haszon- élvezeti jog, a vagyonjog körébe tartozó jog. Azonban mint egyházi hivatallal, tehát »spirituale«-val, való válhatatlan kapcsolatánál fogva nem tehető vagyoni forgalom tárgyává, mert különben maga az egyházi hivatal is eo ipso a vagyoni forgalom tárgyává lenne, ami a simonia bűncselekménye volna. Az egyházi javadalomnak tehát nincs valóságos forgalmi értéke oly értelemben, hogy nem kerülhet tényleges vagyoni forgalomba ; ami azonban persze nem zárja ki, hogy valaki valamely egyházi javadalmat más egyházi 1 így kell nézetem szerint helyesen érteni Wernz idevágó meg- jegyzését, id. m. III. köt., 331. lap, 372. jegyz.
