Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
VEGYESEK. 413 ezekhez idomul, és azért azt hiszem, itt nagyon szépen érvé- nyesül és egyúttal igazolást is nyer az iskolának az ismeret- ről ápolt az a felfogása, hogy az valamelyes hasonlítás a tárgyhoz. S azért, ha az értelem valami nagyon tökélete- set lát, az reánézve igen kellemes hatású, mert egy tökéle- teshez idomult, és annak tudata is örömére válik, hogy -azt felismerte. Most lássuk az alap után a dolog lélektani folyama- tát, hogy megy ez végbe tulajdonképen? Úgy, amint ez a megismerés valósul. T. i. kezdjük a dolognak bizonyos rész- letes megismerésén és azt azután folytatjuk. Pl. egy képet meglátunk, először valamicskét, azután megint valamit, akárhányszor egész esemény játszódik le, azután felismer- jük az eszmét, amely a művészt elfoglalta és amelyet az valósítani akart, talán előre készen bírjuk az egész ideálét; és hogy a kép annyira megfelel az eszmének, a melyet ápol- tam, ez engem kielégít, nagy gyönyörűséget okoz. S ha valamit hozzáadott a művész az én ideálémhoz, ez által még inkább gyönyörködöm, mert a dolog nyert, most töké- letesebbet kaptam, és átjátszom a művész ideáléját, úgy hogy én ezáltal gyakran túlmegyek a képen is, nemcsak saját ideálémon. Persze ennek sok alakzata van. Természeti dolognál nem így van, itt ilyenről nem lehet szó, itt a nagy- ságot, rendezettséget nézem, és beállítom az egész világba s összehasonlítom ezeket az örök eszmékkel, az Istenség eszméivel, amelyek itt valósultak. Tehát itt tulajdonképen ideálékban járunk és mikor az értelem ezekben jár, ezek- hez hasonul, ezeket kiegészíti, látja ezek nagyszerűségét, — azt hiszem, ez okozza az élvezetet, s így követik az élve- zetek egymást. Ugyanezt a fenségesre is alkalmazhatjuk, amely már az élvezethez hozzácsatolja a csodálkozást, akárhányszor a megdöbbenést, a meghódolást, a szépnek, az eszmének és az eszme valósításának nagy arányai miatt. Ez által az értelem élvez, felemelkedik, megtisztul, bizonyos katharzis történik a lélekben. Azt hiszem, hogy a szépérzés alapja és lefolyása igen nagy figyelmet érdemel, különösen az alap megfontolása
