Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Trikal József: Bölcseleti gondolkodásunk irányai
396 VEGYESEK. áthelyezi a fiziológia területére, de úgy, hogy magának a fiziológia s következőleg mechanikus folyamatnak pszicholo- giai és egyúttal spontán, önkénytes tulajdonságokat kölcsö- nöz. így lehetséges csak, hogy Pikier az említett s még az eszmélet magaslatára soha el nem jutott élettani ingerlékeny- ségnek — nevezzük csak így — nemcsak bizonyos tudati, eszmei tulajdonságot kölcsönöz, hanem felteszi róla, hogy alkalmas időben képes lesz bennünk saját maga ellentétének, »az ellentétes tagnak« átélését is közvetíteni. Pl. a világos- ság e sötétségét ! Még egyszer hangsúlyozom, Piklernek az álláspontját értjük, ha mechanikus és anyagelvi fölfogását szem előtt tartjuk. Értjük, miért kell neki ily föltevésekből kiindulnia. De mivel tudjuk gondolkodásának irányító elvét, érezzük, hogy inkább egyéni postulatum a jelzett álláspont mint tudó- mányosan beigazolt föltevés. Gondolatépületének, mert hisz ezen a föltevésen könnyen jut most már előre, törékeny alapja van. Ezen mechanikus élménytannal egészen ellentétesnek tű- nik föl Piklernek egy ismeretelméleti kijelentése. Vallja ugyanis (i. m. 32.), hogy valamely tételnek szükségszerűségét nem a tapasztalatból vonjuk ki mechanikusan, hanem a té- telnek analytikus természetéből, amennyiben képzeteink segé- lyével figyelmünket szándékosan a kérdés eldöntésére irányít- juk. (33. o.) Más szóval az igazság komoly gondolatmunka eredménye. Gondolatmunka pedig bizony —· legalább szerin- tünk — nem származhatik művészileg felépített élmény- épületből, hanem önkénytes és az élmények fölött uralkodó lelki életből. A lelkes, az uralkodó Én szükségszerüleg elő- térbe lép Piklernél, de a dualitást háttérbe szorítja monista alapiránya. Mindaz, amit Machék, Piklerék mint a lelki életnek részeit állítanak elénk, sohasem lenne képes magát a lelki életet hé- zag nélküli egységben felépíteni. Ezeket a részeket elvonás utján kapjuk s a lelki életnek bizonyos légvonalai, halvány és nem sikerült körvonalai azok, de hiányzik belőlük ép az, ami azokat egységbe, egyéniségbe kapcsolja, hiányzik maga
