Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Trikal József: Bölcseleti gondolkodásunk irányai

394

VEGYESEK.

valaminek a rezgésére. Lehet azt mondani, hogy mi ezt a vala- mit teljesen még nem ismerjük, de képtelenség egyszerűen azt mondani, hogy csak érzetkeltő járulékok léteznek, a magavaló pedig nem.

4. Mach végzetes hibát követ el akkor is, midőn az Énről azt állítja, hogy az is az érzeteknek kapcsolata. Tudatunk, más szóval, érzeteknek összefüggése, amelyek oly lassú jö- vésben-menésben vannak, hogy nem is vesszük észre, mint változik szüntelen ami Énünk.

Hasonló gondolatokat más bölcselők is felvetettek. Van- nak, akik az Ént a képzetek kapcsolata eredményének tart- ják. Mind a két fél azonban abban megegyezik, hogy az Én nem állandó, nem állag, hanem puszta eredő.

Ez ellen küzdünk mi. Küzdünk az Én önállósága mellett, mert annak az önállóságnak és tevékenységnek, önmagából való kiindulásnak, amelyről előbb szólottunk, az Én a fór- rása. Az Én a tudatban nem mint szenvedő érzet, vagy va- lamikép létrejött képzet szerepel, hanem mint egyéni tévé- kenység és föltétien ur.

Az érzeteknek, mint közvetlen élményeknek ellenben egytől-egyig ép az a sajátságuk, hogy az Én azokat mind átéli, tapasztalja. Színek, hangok, meleg, mindannyian élmé- nyék. Ha élmények, valaki átéli azokat : s ez az alany. Amit pedig átélünk : az a tárgy. Alany éli át a tárgyat. A tárgyak összesége csak tárgyat adhat, de nem alanyt, nem cselekvő alanyt.

Azután ez az Én sokkal gazdagabb mint az érzetek ősz- szesége. Más a természete mint az érzeteknek vagy egyszerű képzeteknek. Ma a tapasztalati lélektan is azt vitatja, hogy a lelki életnek, tehát az Énnek, más törvényei vannak mint az élményeknek, az érzeteknek. Az Én minden élmény, érze- lem, képzet, érzet fölött áll.

Mi nem vagyunk Bergson hívei, mi nem követjük e ki- váló francia iró különben positiv irányú bölcseletét. De azt kiemeljük, hogy eddig még senki úgy nem elemezte az Én természetét, mint ő, és senki úgy nem tiltakozott az empirista