Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Jehlicska Ferenc: A munkakedv kérdése erkölcsi és társadalmi szempontból

378

DK. JEHLICSKA FERENC.

azt szokta volt mondani tanítványainak : »Quodsi libros amaveritis, non amabitis carnis delicias.«

4. A munkának nevelő ereje. Δ munkakedv motívumai.

Ezzel az utolsó megjegyzéssel érintettük már a mun- kának erkölcsnemesítő hatását is.

Nem jellemző dolog-e, hogy sok embert, akin az oktatás, erkölcsprédikáció, nevelés semmit sem fog, munkával igye- keznek megjavítani a javító intézetekben, dologházakban és börtönökben ? A munkában nagy erkölcsnemesítő erő rejlik.

Először is a munka kifejleszti az akarat erényeit. A munka feltételez ugyan bizonyos elhatározást, lelki erősséget, de aztán fejleszti is a lélek energiáit. Munka közben nő az ember- nek erélye, kitartása, mert a legtöbb munkának gyümöl- csét csakis állhatatossággal, folytonos nekibátorodással lehet elérni.1 így áll a dolog nemcsak az egyes emberrel, hanem az egész nemzettel is. A nemzet erényei a munkában meg- izmosodnak. A magyar nemzetnek fellobbanó energiáját, melyet sokszor szalmalánggal szoktak összehasonlítani, állandó és erős tűzzé változtatná át a munka.

A munkának második nagy erkölcsi áldása az, hogy rendben tartja a szenvedélyeket. A munka lefoglalja az észt és az akaratot. Az értelemnek oda kell figyelnie a munka tárgyára, az akaratnak pedig feszülnie kell, hogy végrehajtsa, amit maga elé tűzött. Ily körülmények között a szenvedély nem tarthat számot arra, hogy lefoglalja az észt és a maga pártjára ragadja az akaratot, — mert hiszen ez a két döntő lelkierő már okos dologra van lefoglalva. »Labor ordinatur ad concupiscentiae refrenationem« mondja Aquinói szent Tamás.1 2 A beteges fantáziájú embereknek, a szenvedély rab- jainak azt tanácsolja minden jó moralista, lássanak hozzá valami okos, állandó, rendszeresen ismétlődő munkához, mely elvonja képzelőtehetségüket a haszontalanságoktól,

1 V. ö. Henri Marion, i. m. 200. 1.

2 S. th, 2. 2. q. 187. a. 3.