Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Jehlicska Ferenc: A munkakedv kérdése erkölcsi és társadalmi szempontból
370 DR. JEHLICSKA FERENC. a termést egy betörő erősebb néptörzs elrabolja ? Munkát- lanságuknak szomorú eredményei a gyakori éhségek, me- lyek egész törzseket pusztítanak el ; lakásaik bűzhödteb- bek a vadállatok barlangjainál, tele féreggel és piszokkal ; a szennyből különféle bőrbajok és ragályok támadnak ; a gyermekgyilkosság a nagy szűkölködés és állandó vándorlás miatt napirenden van ; a felnőttek halandósága pedig a nyomor miatt akkora, hogy öreg embert ezen néptörzsek- nél alig látni, de beteget, nyomorékot, törpét, hülyét, némát annál többet. A nyugalom óráiban, mondja Malthus, nem dolgoznak, hanem haditerveket szőnek, politizálnak : a poli- tika fölfalja a kultúrát, mielőtt az megszülethetnék. A harc fáradalmait, izgalmait, a vérontást magukra vállalják ezek a boldogtalanok : a békés, rendes, izgalom nélkül való kultur- munkához nincs elég erkölcsi erejük. Nemzetünk a megkeresztelkedés előtt szintén túlnyo- móan harcias életmódot folytatott. Veszedelmes és koc- kázatos rablóhadjáratokra, melyekkel Nyugat békéjét föl- kavarta, mindig készen állott ; munkára csak a keresztény- ség szoktatta. Biztosan elpusztul a magyar nemzet, ha a kereszténység meg nem kedvelteti vele a földmívelés és ipar csendes, állandó munkáját. Ámde nemzetünknek emez áldásos átalakulása felfogá- som szerint befejezve még ma sincsen. Ügy látom, hogy a magyar nemzetnek harcias kedve még mindig túltengő ; az apró, szürke, fáradalmas kulturmunka még ma sem áll minálunk abban a becsben, amely azt megilleti. Rövid ideig tartó, szemet elkápráztató, nagy áldozatokra, ha vérbe is kerülnek azok, sokkal készebb a magyar, mint arra az áldó- zatra, melyet a csendes, elmélyedő, állandó munka köve- tel. »Vitam et sanguinem !« — Ez a jelszó igazi megnyilat- kozása ennek a nagy, teatrális áldozatokra kész magyar léleknek. Nemzetünk, — értem a nemzet egységes többségét, nem pedig a Nyugat befolyása alatt elfajult kisebbséget — nemcsak Mária Teréziáért, hanem nagy nemzeti érdekeinek bármelyikéért kész vért ontani — s ez rendkívül becses nemzeti tulajdonság, mely előtt kalapot kell emelni. A kér-
