Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Jehlicska Ferenc: A munkakedv kérdése erkölcsi és társadalmi szempontból
366 DR. JEHLICSKA FERENC. hogy fejlődésének kezdetleges fokain csupán oly dolgok- kai foglalkozik, melyek feltűnőek, rendkívüliek. A köznapi dolgok, bármennyire is fontosak legyenek, ha nem feltűnőek és szemkápráztatók, csak későbben vonják magukra az emberi figyelmet. A modern tudomány nagyon jó úton van, mikor egyre jobban érdeklődik a legközönségesebb dolgok iránt is. Hiszen a világ ily közönséges dolgoknak a komplexuma. A munkakedv összetett szó. Első része, a munka, olyas- valamit jelent, amihez az embernek kedve nincsen, amitől ösztönszerüen irtózik. Etimológiáját tekintve (πόνος, πένομαι, labor, munka-muka stb.) fáradságot, szegénységet, gyöt- reimet, fájdalmat jelent a munka.1 Az ilyesmitől pedig élet- tani és fiziológiai szükségszerűséggel irtózunk. Nem minden anyagi munka puszta izommunka, hiszen a napszámos, a mesterember is sokat gondolkozik munkája közben valamint az is bizonyos, hogy a hivatalnoknak, bírónak, ügyvédnek, orvosnak úgynevezett szellemi munkájában is sok a mechanizmus és formaság :1 2 ám akár túlnyomóan izommunkát, akár túlnyomóan gondolatmunkát végezzen valaki, minden esetben erőlködnie kell s ezen erőlködés után okvetetlenül beáll az elfáradás, a kimerültség. Miképen jutottunk el tehát addig, hogy a »munka« szót egybe lehet kötni, a »kedv« szócskával ? Hogyan jutott el az ember ahhoz, hogy szorgalmasan dolgozzék ; hogy szerethette meg azt, amitől természete kezdettől fogva fázik? Ezzel a kérdéssel egybekötjük majd azt a további kérdést ; mi tarthatja fenn az emberben állandóan a szűk- séges munkakedvet, —■ 8 be fogjuk látni, hogy itt egyéni, nemzeti, társadalmi és egyházi szempontból egyaránt élet- bevágó dologról van szó. A munkakedv kifejlődéséről egy német tudós, Bücher,. »Arbeit und Rythmus« címen külön könyvet írt. Az elmé- letet, melyet fölállít, nem fogadhatom el, de igen alkal1 V. ö. Giessweín, i. m.' 145. 1. 2 V. ö. Földes, i. m. 157. 1.
