Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
352 KIRVAI L. VAZUL. 4 teljesült, s akkor a házasság ugyanazon akaratnyilvánítás alapján létre sem jöhet. A »conditio de praeterito« hasonlókép vagy megtörtént, s akkor a házasság tényleg létrejött, vagy nem, s akkor új beleegyezés nyilvánítása nélkül létre sem jöhet. d) Természetellenes, erkölcstelen, jogi vagy vallástani szempontból lehetetlen feltételek a házasságot nem érvény- telenítik. Mert a feleknek ilyen feltételek mellett házasságot kötni nem is lehetett, nem lévén joguk ilyesmit kikötni, miért is az egyház ezeket ki nem kötötteknek veszi (pro non adiectis). Nem azért, mintha ezeket talán el akarná nézni, hanem ellenkezőleg, annyira lebecsüli, hogy figyelemre se méltatja.1 e) Nézzük még azon esetet, midőn a felek most kötnek házasságot, de a jövőben történő valamely eseménytől függően (conditio suspensiva de futuro). A nyugati egyházban ezzel lehet házasságot kötni. Jóllehet most, midőn a felek bele- egyezésüket adják a házasságra, a feltétel, melytől függővé teszik házasságukat, nem létezik ; később pedig, midőn a fel- tételképen kikötött körülmény bekövetkezik, a beleegyezés nem létezik. A keleti egyházban ilyesmi, amint egyáltalán a feltétel hiánya sem létezett egészen a II. tartományi zsinatig. Ekkor ezt is átvették a nyugati jogból, mint sok mást. Hogy volt rá valami szükség, azt nem mondhatja senki ; ma sincs, nemcsak nálunk, de a nyugati egyházban sem. De nézzük magát az esetet. A felek házasságot kötnek, de a feltétel, melynek teljesülése, vagy nem teljesülése teszi majd házasságukat érvényessé, egyelőre még csak a jövő titka. Addigra tehát a frigy ülni akaró felek akaratnyilvání- tása érvényes házassági köteléket nem létesíthet. Közbe- vetőleg megjegyezzük, hogy az egyház a feltételhez kötött házasságot csak tűri, de nem helyesli. így a II. gyulafehér- vári tartományi zsinat is csak »per exceptionem«1 2 engedi 1 Cone. prov. i. h. : »Conditiones aliae impossibile quidpiam, aut immorale, aut turpe continentes, pro non appositis habeantur.« 2 Cf. Cone. prov. II. sectio II. cap. III. pag. 125.
