Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
340 KIlíVAI L. VAZUL. származó köztisztesség. Tehát érvényes a rabszolgák egymás- közti házassága a keleti egyházban is ; érvényes a rabszolga és szabadfél közti házasság is, ha nincs a köztisztesség ellen, vagyis ha nem áll fenn gyanú, hogy a rabszolga még ura életében viszonyt folytatott úrnőjével. De ugyanezt az esetet már nem terjeszti ki az egyház a dominus és serva vagy ancilla közti házasságra, mert erről a »Pravila« sem tesz említést sehol sem, ilyen esetben tehát érvényesnek ismerte el a házasságot; érvényes továbbá a házasság a »pars libera« és servus vagy serva között mindig, ha ezek nincsenek függő viszonyban egymással. Ez a jogfejlődés a keleti egyházban, következésképen nálunk románoknál is egészen az első, illetve a második gyulafehérvári tartományi zsinatig. Ma nem lévén rabszolgaság, aktualitását vesztette az egész kérdés s innen van, hogy a tartományi zsinatok említést sem tesznek a tévedés e fajáról. Ezek után tehát világos, hogy a »conditio servilis« amennyiben létezett a keleti egyházban, egészen más tér- mészetű volt, mint a nyugati egyházban, bontó akadály voltát véve tekintetbe. S hogy Papp-Szilágyi és Rat mégis a nyugati jog mintájára kezelik, anélkül azonban, hogy idéznének valahonnan, előttem teljesen érthetetlen, mert úgy, ahogy ők kezelik, nem létezett, ma pedig egyáltalán nem létezik. Megemlítem még, hogy Klein a tévedés 3-ik fajaként kezeli az »error fortunae«-t, anélkül azonban, hogy ezt bontó akadálynak mondaná.1 Ez a »conditio servilis« rövid történeti vázlata. 4. §. Kényszer és félelem. I. Kényszernek nevezünk minden oly erős, külső októl igazságtalanul előidézett behatást, mely folytonos és egye- nesen a házasságkötés kierőszakolására történik.1 2 Félelem 1 Klein i. m. pag. 65. 2 Cone. prov. I. (1872) ed. II. pag. 96. tit. V. cap. VIII. : »Vis ac metus gravis, iniuste et fine consensum in matrimonium éxtor- quendi alicui externe illatus . . . dirimit matrimonium.«
