Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

28.4

DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR.

séget a mechanikus ütközések közé, — mely függőségét vallásossággá nevelheti ki s a kegyetlenségek harcában a Gondviselésbe vetett bizalommal járhat. Fény és sötétség, bizalom és pessimismus, mindkettő a mi művünk ; lelkünk eltorzított bálványkép előtt merevülhet meg, de isteni szép- ségbe s erőbe is öltözködhetik ; mindkettő, a torzulás is, a szépség is a mi müvünk. »Die Schönheit — elsősorban termé- szetesen a lelki szépség — ist unser Zustand und unsere Tat«, még pedig inkább tett mint állapot s ha állapot is, akkor is mint tettalkotta, tettszülte állapot.

Tehát a lélek, az ember alakítsa, tegye, teremtse meg magát. Embert csak magából teremthet meg mindenki s azt mindenkinek magának kell megteremtenie. Az egyéniség öntudat, önérzet, önakarás, önelhatározás, önmagából való kiindulás, szóval önteremtés. Azt tenni kell.

Míg a lélek passzív, míg csak néz és kontemplál, addig fényt, meleget, rendet s kellemet inkább a külvilágtól vár ; mikor azonban ráakadt már az actió bölcsességére, akkor azt is tudja, hogy a világ csak anyag, csak nyerstermék, amiből ő van hivatva életet vagy halált formálni. Ha tehe- tétlenségbe s passzivitásba merül, akkor ő' is csak nyers- termék; de ha erősen tesz s önmagát alakítja, akkor önma- gát érzi a világ koronájának s világfölényessége magas- latról magaslatra, föladattól föladathoz emeli s minél többet dolgozik önmagán, annál inkább észre veszi, hogy a végtelenbe nyúló acitó folyamában úszik, a végtelen, az örök életben él.

Tehát tenni, tenni szabadon. Azért vagyunk, hogy tegyünk ; nem azért, hogy értsünk s lássunk, — az csak közben eső étape, — hanem hogy tegyünk, hogy azonosítsuk magunkat a jóval s hogy lelkületűnkké változtassuk át az eszményit, s így a gondolatot tetté, érzéssé, akarattá, az igazságot jósággá, a tükrözést meleg valósággá, egyéni vilá- gunkká alakítsuk át. így lesz az élet a mi életünkké, széppé, nemessé s győzelmessé ; így találja föl az egyéniség önmagát s önmagában értékeit ; így bontakozik ki az öntudat világ- fölényesen ; belát önmagába, a gondolatok, hagyományok,