Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

266

DR. PROHÁSZKA. OTTOKÁR.

nem esik súllyal latba, az élet mérlegébe. Az elszigetelt ismeret maga nem fejlődik s nem halad, sőt ellenkezőleg groteszk alakításokba keveredik bele, melyek az előbb életrevaló gondolatok dekadenciáját jelzik. Látjuk ezt a filozófiák fejlődésén. Az élet szép, erőteljes üteme s ritmusa elvész, a nagy gondolatok ereje kifog}־ s a legideálisabb filozófia is idővel szőrszálhasogatásra adja fejét. Nem is csoda ; mert ahol az életet alaposan félreértették, ott természetesen erősen élni s fejlődni sem tudnak ; ott nincs meg az élet termékenysége, a genius lendülete s életkedve. Ott elvész lassanként az érzék is az élet nagy, gyakorlati érdekei s föl- adatai iránt. Végül ott jelenik meg a fáradt intellectualista világ esti láthatárán az éji kísértés, a skepsis; megfogyat- kozik a bizalom az értelem tárgyi tartalma s vezető hiva- tottsága iránt s tért foglal az unalom, mely gyöngít és öl. így bosszulja meg magát az erős élet az élet gyöngítőin ; elvonul azoktól, kik meg nem értik s elszegődik azokhoz, kik az élet diétáját megtartják s kik legalább azt ismerték föl, hogy az értelem bir annyit az emberi világban, mint amennyit az ösztön az állatiban, föltéve, hogy a helyén, a cselekvés milieujében meghagyjuk. Bármily paradoxonnak látszék is, de igaz, hogy az elvont ismeretnek benn kell gyökereznie s ott kell lélegzenie az életben, benn kell állania s ott kapcsolódnia a cselekvés folyamában a valósággal ; ha kezd elszigetelődni, beteg lesz s ha tényleg elszigetelődik, meghal. IV.

IV. A léleknek intellectualista megmerevítése.

Az intellectualismus mindenütt ugyanazon a csapáson halad ; mindenhová a merev formát, az abstractíót állítja be. De a legérdekesebben akkor mutatkozik be, mikor magát a lelket s annak benső életét formálja át, vagyis képzeli el a maga képére és hasonlatosságára ; mikor a fogalmi fióko- zást s keretezést átviszi a lélekre s annak tehetségeire.

Ez a folyamat ugyan természetes ; de szükséges az is, hogy az ismeret e természetének mélyebb fölértésével kiiga-